1917-ben kezdődött. 2021-et írunk, és még mindig nincs úgy, ahogy lennie kellene.
Hallgasd meg (5:04 perc) ⇩
Olvasd el (5 perc) ⇩
„A nemzetközi nőnap a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, amelyet 1917 óta (Magyarországon 1948 óta) minden év március 8-án tartanak” (Wikipedia).
A nőnapot ma egy kedveskedős, virágos, mosolygós, (Covid előtt) puszilózós ünnepként ismerjük. De nem volt mindig így, és ne feledjük el, hogyan és miért indult el: a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt! Gondoljunk csak bele, hogy sztrájkba vonultak a nők, azért, hogy ugyanolyan fizetést kapjanak, mint a férfiak!
Vannak, akik ezt még mindig nem felejtették el, ezért manapság különféle civil szervezetek ezen a napon világszerte a nők elleni erőszak, a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és az egyéb, a nők ellen elkövetett erőszak formái elleni tiltakozásuknak is hangot adnak. (Wikipedia).
Vannak, akik ezt nem is tudnák elfelejteni, ha akarnák sem, mert ezt élik meg nap mint nap. Több, mint 100 év telt el és még mindig ezzel a problémával küszködünk világszerte a vállalkozásokban és a saját otthonainkban is! Kezdve onnan, hogy a nőket „gyengébbik nem”-ként emlegetjük, kevesebb jogot biztosítunk nekik, folyamatosan zaklatjuk (szexuálisan) és kihasználjuk őket, egészen odáig, hogy szolgaként kezeljük őket. Azt a nőt, akit elméletileg szeretünk, tisztelünk és becsülünk, a gyakorlatban rabszolgának nézzük, és meg vagyunk győződve róla, hogy ez így normális!
Miért lenne kizárólag a nő dolga a házimunka? Hol írja azt, hogy a főzést, mosást, takarítást, gyereknevelést csakis a nő végezheti el?! Felborul a világ egyensúlya és összeomlik az univerzum, ha egy férfi ráteszi ezekre a kezét? Ezt szoktuk meg, ezt „örököljük” őseinktől és nem kérdőjelezzük meg. Pedig meg kellene! Mert attól, hogy a szüleink és a nagyszüleink így csinálták, még nem helyes. Attól, hogy a társadalmunkban ez a hagyomány, még nem helyes.
Uraim!
És ha már a március 8-ánál tartunk, kedves férfitársaim, ne akarjuk mindazt egy szál vagy csokor virággal „jóvátenni”, amit az év további 364 napján elkövetünk, mert nem fog sikerülni. Igen, kell a kedvesség, a mosoly és kell a virág, de azt hiszem, minden nő boldogabb lenne, ha akár ezt a napot teljesen elfelejtenénk és helyette minden áldott nap úgy kezelnénk őket, ahogy megérdemlik. Ha tényleg szeretjük azt a nőt, aki a társunk, tegyük meg érte!
Amit a nő kötelességének tekintünk, értékeljük újra, mint közös kötelesség és vegyük ki a részünket belőle. Amit ő végez el, mert „jobban tudja”, tanuljuk meg. A mosógép bepakolásához nem kell egyetemi diploma, ahogy a mosogatáshoz sem, sőt a porszívó is elvégzi a munka javát, csak megfelelően tologatni kell.
És persze, hogy vigyünk neki virágot, gyakran, ne csak nők napján!
Hölgyeim!
Nem az volt a szándékom, hogy elrontsam neked ezt a napot, bár úgy érzem, kissé olyanra sikerült a bejegyzés. Az igazság az, hogy mindezt ki kell mondani, mert szerintem elfogadhatatlan, hogy 2021-ben még mindig ez a valóság, amiben élünk. Nem állítom, hogy én tökéletes lennék, és azt sem mondom, hogy rólam kell példát venni bárkinek, mert sokszor és sokat hibázok én is. Azt mondom, hogy tudom, milyen itt lenni, az érem másik oldalán.
Tudom, hogy nehéz felülírni a régi szokásokat, sok idő és munka kell hozzá, hogy észrevegyük és lecseréljük mindazt, amit egész életünkben rosszul csináltunk. Ezért arra kérlek, te se légy túl szigorú az életedben lévő férfival, vedd észre, ha próbálkozik, segítsd és támogasd abban, ha igyekszik jobban csinálni.
És végül, hiszen ez mégis egy nőnapi bejegyzés: kívánok neked sok boldogságot és küldök egy virtuális virágot!
Sikert és boldogságot: