Hogyan legyen jobb az életünk, akkor is, amikor úgy tűnik, hogy rossz?

Azt hiszem, az egyik legnagyobb problémánk az életben az, hogy szembesítjük a valóságot azzal, amit a fejünkben elképzelünk, hogy milyen kellene legyen. És ez a kettő nagyon ritkán vág egybe. Elképzelni egy jobb, tökéletes életet viszonylag könnyű. De azt megvalósítani komoly erőfeszítésbe, temérdek munkába és sok időbe kerül. Erre viszont nem mindenki hajlandó. 

Gyakran el sem jutunk addig a pontig, hogy felfogjuk, „csupán” annyit kellene tennünk, hogy cselekedünk. Értsük meg, hogy a kép a fejünkben arról, hogy milyen kellene legyen az életünk, nem a valóság, hanem egy vágy. És rendben van az, hogy összehasonlítjuk a képzeletünket a tényleges valósággal, mindaddig, amíg ezt céllal tesszük. És az a cél az legyen, hogy a képzeletből valóság legyen. 

Nézzük meg, hogy mi nincs rendben, mi nem tetszik, mi bánt, majd döntsük el, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy ne így legyen, hanem úgy, ahogy a fejünkben elképzeltük. Mindaddig, amíg csupán vágyakozunk valamire, boldogtalanok leszünk, hiszen szembe kell néznünk a ténnyel: nem ilyen az életünk, hanem másabb, rosszabb. 

Abban a pillanatban azonban, amikor a vágyunkat céllá alakítjuk, minden megváltozik. Nem keserűség fog eltölteni, amikor az ideális életünkre gondolunk, hanem boldogság, mert tudjuk, hogy dolgozunk rajta és el fogjuk érni. 

Csak abban az egy esetben valóban rossz az életünk, ha mi azt elfogadjuk kész tényként. Ha viszont látjuk, hogy a jövőben másként lehet és dolgozni kezdünk rajta, már nem az lesz fókuszban, hogy jelenleg mi nincs jól, hanem az, hogy mi lesz másként a jövőben. És ennek közvetlen következménye az, hogy máris jobbnak fogjuk érezni az életünket.

Sikert és boldogságot: