Főoldal Boldogság A szeretteinket nem birtokolhatjuk, helyette ezt ajánlott tennünk

A szeretteinket nem birtokolhatjuk, helyette ezt ajánlott tennünk

C.S. Lazzar
A szeretteinket nem birtokolhatjuk, helyette ezt ajánlott tennünk

A párunk, házastársunk nem a miénk. A gyerekünk nem a tulajdonunk. Nem birtokolhatunk más embereket!

Képzeld el, hogy sétálsz a mezőn és megpillantasz egy gyönyörű virágot, olyat, amilyet még életedben nem láttál. Mit teszel? Ha leszakítod és hazaviszed magaddal, hogy a tiéd legyen, nagy hibát követsz el, mert bár birtoklod egy ideig, a virág hamarosan el fog száradni. A birtoklás is látszólagos, mert gyakorlatilag nem az élő virágot viszed magaddal, hanem a halálra ítéltet. 

A szépséget értékelni kell, nem tönkretenni. 

Ahogy a virág szépségét sem tudjuk birtokolni, legfeljebb csak megcsodálni, ugyanígy más embereket sem tudunk birtokolni. A szeretteinket tehát ne próbáljuk meg birtokolni, ne gondoljuk egyetlen pillanatig sem azt, hogy a miénkek lennének! A birtoklás sajnos olyan, mint a régi időkben a rabszolgatartás. A gazdának örömet, kényelmet nyújt, de a birtokolt személynek csak szenvedést okoz.

Ehelyett értékelnünk kell az embereket, akik az életünk részét képezik. Ha szeretjük a házastársunkat és a gyerekeinket, ne tekintsük őket a tulajdonunknak, hanem a szeretetünk által akarjunk nekik adni valamit, amitől ők többek lesznek. Akit birtokolni próbálunk, attól egyre csak elveszünk egy-egy részt, ezáltal lassanként szakadékot ásunk kettőnk közé. 

Azt gondoljuk, hogy a gyerekeink a miénkek, mert mi adtunk nekik életet, de tévedünk. Igen, mi adtunk nekik életet, de más életét nem lehet birtokolni. Csupán lehetőséget kaptunk arra, hogy néhány évtizedig gondjukat viseljük, miközben befolyással vagyunk rájuk, és nagyon kell igyekeznünk, hogy ez pozitív példa- és útmutatás legyen. 

Azt gondoljuk, hogy a házasság által a társunk életünk végéig a miénk lesz. Ne feledjük, hogy nem ezt bizonyítja a statisztika, hiszen a házasságok több, mint fele válással végződik. Abban az esetben lesz mellettünk (és nem a miénk!) a párunk életünk végéig, ha teszünk érte. Ha nem vesszük őt biztosra. Ha legalább annyira szeretjük, tiszteljük és megbecsüljük, mint azelőtt.

Kedves gondolat a te az enyém s én a tiéd, de ilyen csak a mesékben van, a való életben kicsit másképp működnek a dolgok. Éljünk a való életben! Értékeljük a szeretteinket, amíg van, akit.

Sikert és boldogságot:

Szeretnél e-mailben értesülni a legfrissebb bejegyzésekről?

A hírlevélben értesítést küldök a legfrissebb bejegyzésekről.
Bármikor, két kattintással leiratkozhatsz.

Kapcsolódó bejegyzések

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk. Elfogadom Mi ez?

C.S. Lazzar