Mindannyian félünk a legrosszabbtól, a betegségektől, hogy elveszítjük a munkahelyünket vagy hogy megszégyenítjük magunkat, félünk a szenvedéstől és a haláltól. Bármennyire is ellenkezünk, ezek a dolgok néha megtörténnek, hiszen az élet velejárói.
Gizus, egy kétgyermekes anyuka, könyvelőként dolgozott már 17 éve, amikor az állása váratlanul megszűnt. A család egyébként is pengeélen táncolt, hiszen épp csak hogy el tudták tartani magukat a két kis fizetésből, amiből az egyik most megszűnt. Megtörtént a legrosszabb, amitől mindig is tartottak! Egyetlen hónapig kapja még a fizetését, és ez idő alatt új munkahelyet kell találnia.
A napok és a hetek viszont úgy repültek, mint Harry Potter a varázsseprűjén, és Gizus nem talált állást, pedig több tucat céghez is beadta a jelentkezését. A szorongása csúcspontján azonban rábukkant egy hirdetésre: irodavezetőt keres egy neves alapítvány az újonnan induló helyi fiókjához. Gizus jelentkezett. Másnap interjúra hívták. Aztán másnap még egyre. Harmadnap pedig még egy beszélgetésre behívták, ahol közölték vele, hogy ő kapta meg az állást.
Gizus most már 5 éve dolgozik itt és egyszerűen imádja. Kényszerből dolgozott könyvelőként, a szülei nyomására és nem is szerette soha igazán. De ez, amit most csinál, több szinten is feltölti, érzi, hogy a munkájának van igazi, mérhető gyümölcse, a segítségnyújtás amúgy is szívügye volt, tehát egyszerűen minden tökéletes. Azt mondja: az, hogy öt évvel ezelőtt elvesztette a munkahelyét, a legjobb dolog volt, ami történhetett.
Néha a legrosszabb dolgok azok, amelyek a helyes útra terelnek bennünket.”
Sikert és boldogságot: