Újra eltelt egy nyár, már megint itt a szülinapom, és igen, karácsony, szilveszter, már megint eltelt egy év. Túl gyorsan repülnek az évek, nem igaz?
Felgyorsult világban élünk, ehhez semmi kétség nem fér. Azonban az idő relatív, azaz a fejünkben nem ketyeg egy svájci óra, hogy mindig óramű pontossággal mérjük az időt. Mi, emberek, másként érzékeljük az időt, ezért van az, hogy ha a fogorvosnál vagyunk, tíz perc egy órának tűnik, és fordítva, ha a vídámparkban szórakozunk, egy fél nap mintha csak egy-két óra lett volna.
Épp ezért, mert ilyen különlegesen érzékeljük az időt, képesek vagyunk manipulálni azt, hogy mennyire gyorsan teljen számunkra. Ha azt szeretnénk, hogy gyorsabban teljen – várjunk csak! Ki szeretné ezt?! (Valaki, aki épp egy vizsgán rágja a ceruza végét – rajta nem segíthetünk.) Tehát akkor: ha azt szeretnénk, hogy lassabban teljen, próbáljunk ki új dolgokat.
Az új dolgok arra kényszerítenek, hogy megálljunk és elgondolkodjunk, ne csak automata üzemmódban száguldjunk át az életünkön. Meg kell ismerkednünk azzal, ami új, egyszerűen nincs más lehetőségünk. És ez egyúttal azt is eredményezi, hogy az időt lassabbnak fogjuk érzékelni.
Amikor a hétköznapok rutinjában robotolunk, minden ismerős, minden megszokott, nincsenek új információk, amiket különösebben fel kellene dolgozzunk, tehát a napok olyan gyorsan telnek el, hogy a hétből csak ennyit látunk: hétf… péntek.
Természetesen nincs lehetőségünk arra, hogy mindig új meg új dolgokat próbáljunk ki. De nincs minden veszve! Az újdonság erejét becsempészhetjük a rozsdás hétköznapokba is. Csupán tanuljunk meg figyelni! Például minden nap tusolunk. (Vagy nem? Akkor minden nap mosunk legalább egyszer fogat.) Ne legyen rutin! Figyeljük meg, hogy milyen érzés, amikor a vízcseppek ránk hullanak, majd legurulnak a testünkön. Figyeljünk azokra az apró dolgokra, amelyek mellett egyébként csak úgy természetesen elsíklanánk.
Vegyük észre a madarakat a fákon, hallgassuk meg az éneküket. Vegyük a kezünk közé az ételt, tapintsuk meg, morzsoljuk szét, szagoljuk meg, aztán alaposan ízleljük meg, ne csak tömjük magunkat, mint Mari néni a pulykát.
Ne feledjük: akkor lesz az életünk valódi élet, ha megtanulunk lelassítani és megtapasztalni azokat a dolgokat, amelyeket a száguldás közben észre sem veszünk.
Sikert és boldogságot: