Egy csúnya szakítás, a munkahely vagy egy szeretett személy elvesztése – csak néhány olyan példa, ami bárkit a padlóra küld – de nem kell ott maradnunk, fel lehet, sőt fel kell állnunk, mert az élet megy tovább. Ma elmondom, hogyan.
Az első, amit meg kell értenünk: nem baj, hogy padlón vagyunk, szinte mindenkivel megesik ez az életben. Az, hogy ott vagyunk, nem véletlen, okkal vagyunk ott, tehát ne ellenkezzünk, hanem fogadjuk el: most pocsékul vagyunk.
A második pedig az, hogy bármilyen módszerrel is próbálkozunk újra talpra állni, legyünk türelmesek. A padlóra küldés instant. A felállás pedig időt vesz igénybe.
Végül pedig a módszer: van egy könyv, Naval Ravikant írta, az a címe, hogy Szeresd önmagad úgy, mintha az életed múlna rajta (Eredeti címe: Love yourself like your life depends on it). Az író egy csúnya szakítás után érezte, hogy teljesen szétesett. Azért, hogy az életét újra rendbe tudja szedni, egyetlen dolgot csinált: azt mondogatta magának folyamatosan, hogy szeretem magamat. Reggel, délben, este, egyfolytában ezt mondogatta: szeretem magamat.
A módszer lényege az, hogy amit mondunk magunknak, az végül a valóságunkká válik. Az agyunk is abban kezd el segíteni minket, hogy bebizonyítsa, úgy van, ahogy mondjuk. Nagyon fontos, hogy mit mondunk magunknak! Nézd csak az alábbi példákat:
Magam alatt vagyok… vagy Szeretem magamat!
Egy roncs vagyok… vagy Szeretem magamat!
Ennek soha nem lesz vége! Vagy Szeretem magamat!
Ha jobban akarjuk érezni magunkat, s ha egyszer ki akarunk mászni a gödörből, csak mondogassuk magunknak egymilliószor, fejben és hangosan is, hogy SZERETEM MAGAMAT!
Sikert és boldogságot: