Egy férfiról szeretnék ma mesélni neked, aki tökéletes apának hitte magát. Megdöbbentő, hogy egyetlen pillanat alatt darabokra hullt ez az ideális kép, amikor az ötéves kislánya megkérdezett tőle valamit.
Ez a férfi úgy élte le élete első 30 évét, hogy végig arra a pillanatra készült, amikor végre apa lesz. Nélkülöző családban nőtt fel, és már kiskorában eldöntötte: ő a családjának mindent meg fog adni! Rengeteget tanult, majd még sokkal többet dolgozott, és 30 évesen úgy látta, elérkezett az idő a családalapításra. Megkérte a barátnője kezét, aki boldogan igent mondott és még abban az évben összeházasodtak.
Nemsokára megérkezett az első gyermekük, egy gyönyörű kislány. És a férfi boldog volt. Aztán pár évvel később újabb áldás szállt a házra, s a férfi álma beteljesült: a család teljes volt. Semmi többre nem vágyott már, és nem feledte el egy pillanatra sem, hogy mit fogadott meg gyerekként – mindent megadott nekik. Takaros kertes házban laktak, a gyerekek semmiben sem szenvedtek hiányt. A férfi elégedett és boldog volt.
Egyik reggel az apa egy üzleti útra készült, és épp a bőröndjébe csomagolta a ruháit, amikor az ajtóban megjelent a nagyobbik lánya. Csak nézte szótlanul, ahogy az apukája pakolta be az ingeket és fehérneműket, s közben az ujjaival babrált. Az apa észre sem vette, hogy a kislány mit csinált valójában – az apró ujjacskáin számolgatott. Aztán hirtelen megszólalt:
– Apa, miért mész el újra három napra? – Az apa kissé meglepődött, hogy a kislánya pontosan tudta, hány napra utazik el.
– Mert dolgoznom kell. Így gondoskodom rólad, a testvéredről és anyáról. Tudod, csak így tudok mindig ételt tenni az asztalra – válaszolta, aztán tovább csomagolt.
A kislány hallgatott egy darabig, aztán újra megszólalt:
– Apa, ha kevesebbet eszek ezután, többet leszel itthon?
A férfi abbahagyta a csomagolást és átölelte a kislányát.
– Nagyon szeretlek, tudod? – suttogta a fülébe. Egy pillanat alatt világossá vált előtte, hogy nem az az igazán fontos, amit ő hisz annak.
Sikert és boldogságot: