Le szeretnék fogyni. Elég, ha mondogatom magamnak, hogy csinos vagyok és akkor az leszek? Ki hinné ezt el? Senki. Vagy: szeretnék egy új autót. Félóránként mondogassam, s egyszer csak ott lesz a garázsban az új autó? Ezt sem csinálná senki. Ehelyett mit mondunk? Ez hülyeség, nem lesz nekem új autóm és nem tudok lefogyni. Beülünk a rozsdás Ladába s jóízűt harapunk a hamburgerbe. 

Amit mondunk magunknak, az lesz a valóságunk

Emlékezzünk, mit is mondtunk magunknak? Ez hülyeség, nem lesz új autóm s nem tudok lefogyni. Ez a valóságunk és ez is marad! Nem feltétlenül azért, mert ezt mondjunk magunknak, de amíg nem mondunk mást, biztosan nem fog megváltozni. Méghozzá azért nem, mert így működik az ember, egészen pontosan az agyunk, s hogy még inkább pontosítsuk, az agy retikuláris aktiváló rendszere. Ha eddig nem találkoztál ezzel a fogalommal, nem jelenti azt, hogy neked nincs. Mindenkinek van. Neked is van, nekem is van, Napoleonnak is volt.

Az agy szűrője: a retikuláris rendszer

Másodpercenként 8-10 millió információt kap a szemünk. Ha ezt mind fel kellene dolgozzunk, beleőrülnénk. És ez csak a szemünk. De ott van még a hallás, a tapintás, a szaglás és az ízlelés. Nem akarom tovább fokozni, azt hiszem, érthető: olyan, mintha egyszerre akarnánk nézni az Izaurát, az X-faktort, egy Beyonce koncertet, a híreket és az időjárást – semmit nem értenénk belőle. Túl sok információ ér bennünket, ezért meg kell szűrni ezeket, ha bárminek is értelmet akarunk adni. Itt jön képbe a retikuláris rendszer. Ez egy szűrő, amin csak az megy át, amit a rendszer arra érdemesnek talál. 

Ki állítja be az agyunk szűrőjét?

Természetesen a mi dolgunk beállítani a saját szűrőnket, csakhogy a legtöbb ember ezt nem tudatosan teszi. A rendszer annyira okos, hogy mindenre odafigyel, amire mi tudatosan odairányítjuk a figyelmünket. Jártál már úgy, hogy akartál venni egy új cipőt és hirtelen minden másodiknak a lábán olyan cipőt láttál? Pedig addig senkinek nem volt olyan cipője… A valóság az, hogy de, addig is pont ugyanannyi olyan cipő volt az emberek lábán, viszont valami más változott meg: a te retikuláris rendszeredben a „cipő szűrő”. 

A retikuláris rendszer nem válogat, te válogatsz. És mindent, amire ráirányítod a figyelmed, azt a rendszer megjegyzi és megjelöli Ez fontos! címkével. Onnantól, ha bármilyen érzékszervünk találkozik vele, a szűrőn átmegy és az információ eljut az agy tudatos részeibe. A csinos magassarkút eddig is láttuk az emberek lábán, csupán nem tudatosult bennünk, mert akadt fenn a szűrőn. 

Az összefüggés a vágyak és a retikuláris rendszer között

Az lesz a valóságod, amit magadnak mondasz. Minden, amit magunknak mondunk, betáplálódik a retikuláris rendszerünkbe. Ha azt tápláljuk be, hogy csinosak akarunk lenni, akkor a szűrőnkön más információk akadnak fenn, mint amikor azt mondjuk, hogy nem tudunk lefogyni. Például nem a szaftos szendvics meg a szalmakrumpli megy át a szűrőn, hanem a spárga (a zöldség meg az ugró-). Ha azt mondjuk magunknak, hogy csinosak akarunk lenni, elkezdünk más döntéseket hozni, olyanokat, amelyek arrafelé visznek bennünket, hogy amit mondunk, egybevágjon a valósággal.

Te miket mondogatsz magadnak nap mint nap?

Sikert és boldogságot: