A világ egyszerre csodálatos és szörnyű. Gazdag és szegény. Túlnépesedett és lakatlan. Forró és fagyos. Milyen azonban valójában?
Attól függően, hogy a világ melyik sarkában élünk, a világ teljesen más lehet számunkra, ami természetes, a Föld óriási méretének köszönhetően. De hogy lehet az, hogy én és a szomszédom teljesen másként látjuk a világot? Hogy azok az emberek, akik ugyanannál a cégnél dolgoznak, ellentétesen gondolkodnak a világunkról? A válasz pontosan ebben rejlik: hogy mit gondolunk.
Mert nem olyannak látjuk a világot, amilyen, hanem amilyenek mi vagyunk. És ez a tény egy olyan óriási gátat képes szabni az emberekben, ami abban is megakadályozza őket, amire valójában képesek lennének. Gondoljunk csak bele, hogy az idők során minden forradalmi újítás előtt, az emberiség azt hitte, hogy az mese, badarság és lehetetlen. Ugyanezt hittük a világrekordokról, például hogy lehetetlen 1 mérföldet 4 perc alatt lefutni, míg 1954-ben Sir Roger Bannister 3:59,4 alatt lefutotta.
Nagyon érdekes dolog történik akkor, amikor a lehetetlennek hitt dolgot megbuktatjuk. Az emberek szeme kinyílik, a lehetőségek kapui feltárulnak, és sok ember elgondolkodik: mi minden lenne még lehetséges, amiről azt hittük, lehetetlen?
Az idők során ráébredtünk arra, hogy minden, amit hiszünk, annak önbeteljesítő képessége van számunkra. Amiről azt gondoljuk, hogy lehetetlen, azzal semmit sem kezdünk, tehát esélye sincs annak, hogy valóra váljon. Az igazi korlát tehát a saját elménkben van, és gyakorlatilag mi vagyunk azok, akik távol tartják magukat attól, hogy a világ más legyen.
Mert a világ egy jó hely, ha hiszünk benne, hogy az.
Sikert és boldogságot: