Mai napig hozok olyan döntéseket, amelyeket más emberek véleményéhez igazítok. A gond akkor van, amikor ezek a „döntéshozó” emberek idegenek.
Mark Twain egyszer azt mondta, hogy „Akár két hónapig is eléldegélek egy jó dicséreten”. Az emberek azonban legtöbbször nem bókokat és dicséretek szórnak felénk. És bármennyire is próbáljuk figyelmen kívül hagyni, az ócsárolások, a beszólások, a gúnyolódások igenis fájnak.
Hogyan zárjuk ki azt, ami nem kellene meghasson és hogyan táplálkozzunk abból, ami fontos számunkra? Egyszerű: nézzük meg, ki mondja. Akkor hagytam abba, hogy más emberek véleményére adjak, amikor rájöttem, nem akarok olyan lenni, mint ők. De például a párom véleménye nagyon is számít, mert hozzá hasonló, együttérző, kedves emberrel még nem találkoztam. Olyan szeretnék lenni, mint ő, tehát adok a véleményére.
Sikert és boldogságot: