A való élet drámáiról azt kell tudni, hogy a dráma három módon kerülhet be az életünkbe: ha behívjuk, ha rákattanunk más drámájára vagy – a legtöbb esetben – mi magunk okozzuk. Képzeld el az életed drámáit úgy, mint egy-egy pimasz, idegesítő légy. Hogyan kerül be egy légy a lakásodba? Egyszerű: kinyitod az ablakot és néhány perc múlva ott lesznek a legyek. Nem is egy, több! 

A dráma is ilyen egyszerűen bejut az életünkbe – de csak ha engedjük! Ahogy az ablakunkra is szereltethetünk szúnyoghálót, az életünkbe is „felszerelhetünk” néhány szűrőt, hogy ne jusson át rajtuk a dráma. Az első ilyen szűrő az, hogy vegyük észre: ha az életünkben túl sok a dráma, van bennük egy közös pont – mi magunk. Nagy az esélye, hogy a legtöbb drámát mi okozzuk saját magunknak. Tudom, roppant nehéz ezzel szembesülni, ezért a könnyebb utat választjuk és azt mondjuk, nem, nem mi okozzuk, hanem _____________ (a körülmények, a szülők s a neveltetésünk, a párunk stb). 

Kifogást a legkönnyebb találni, megoldást viszont annál nehezebb. Nem azt mondom, hogy mindig így van, hanem hogy az esetek többségében valószínűleg mi vagyunk a dráma okozója. Következő alkalommal vegyük számításba ezt a lehetőséget is, és ha felismerjük, hogy így van, ne ítélkezzünk magunk felett, hanem veregessük vállon magunkat, mert egy lépéssel közelebb kerültünk a megoldáshoz. 

Amikor egy dráma közepében találjuk magunkat, fontos, hogy perspektívát váltsunk, ugyanis az lehet az érzésünk, hogy csak úgy történnek velünk a dolgok, és semmi felett nincs irányításunk. De mindig van valami, amit tudunk irányítani – keressük meg, mi az! Arra fókuszáljunk, amire hatással lehetünk, és próbáljuk meg proaktívan megkeresni a megoldást.

A további lépések, amiket még tehetünk:

Igyekezzünk ne belefolyni mások drámáiba.

Szabaduljunk meg a mérgező kapcsolatainktól.

Kommunikáljunk tisztán és egyértelműen, mert sok dráma a félreértésekből születik.

Ne vegyünk mindent drámának, mert van, ami egyszerűen nem az.

Sikert és boldogságot: