Tegnap volt a szülinapom, és a párom egy nagyon kedves dolgot mondott nekem, ami szöget ütött a fejembe.
A szülinapunkon várni szoktuk, hogy a szeretteink felköszöntsenek. Ha valaki elfelejti, megsértődünk, azt érezzük, hogy nem vagyunk elég fontosak számára. De azért gondoljunk arra is, hogy az embereknek vannak problémáik. Vannak jó és rossz napjaik. Lehetnek nagyobb gondjaik, mint az, hogy eszükbe jusson a mi szülinapunk.
Nemrég valaki arra panaszkodott nekem, hogy a saját édesanyja felejtette el felköszönteni őt. A mai reggelig én is úgy gondoltam, hogy ez nem szép egy anyától. Ma reggel azonban megváltozott a véleményem, hiszen a párom úgy köszöntött fel, hogy többek között azt mondta: „hálás vagyok anyukádnak, hogy megszült téged”.
Azt gondolom, hogy a saját születésnapunkon pontosan ezt kellene tennünk: hívjuk fel az édasanyánkat és köszönjük meg neki, hogy életet adott nekünk. Mert nélküle nem tapasztalhattuk volna meg a világ legcsodálatosabb dolgát: magát az életet.
Úgyhogy születésnapom alkalmából: köszönöm édesanyám, hogy életet adtál nekem!
Sikert és boldogságot: