Nem gondolom azt, hogy semminek sincs értelme – legalábbis most nem. De én is éreztem már így magam, és tudom, hogy ilyenkor nehéz bármiben is értelmet találni, s van, hogy a könnyű kiutat keressük. Talán segíthetek, adhatok néhány kapaszkodót.
Az igazság az, hogy végtelen mennyiségű ok van, amiért érdemes itt lennünk és élnünk. Csak éppenséggel mi most teljesen másra figyelünk, a szenvedésünkre, az ürességre, amit érzünk, és akkorára duzzasztjuk a problémánkat, hogy nem látunk már tőle semmi mást.
Nem látjuk, hogy milyen elképesztően gyönyörű a nap, amikor a horizont közelében van, s a színek, amelyek elárasztják az égboltot és befestik a tájat, egyszerűen leírhatatlanok.
Emlékszel a kis állatokra, hogy milyen bénák, de egyben a legcukibbak, amit valaha láttál?
S arra, amikor elmész a kedvenc előadód koncertjére és addig ugrálsz, míg a bugyid is vizes lesz?
S mi van mindazokkal az emberekkel, akikkel még nem is találkoztál és akik a feje tetejére fogják állítani az egész életed?
A legjobb barátod, a jövőbeni legjobb barátod és az ex-legjobb barátod, akiben óriásit csalódtál, de egyben neki köszönheted az életed eddigi legnagyobb tanulságát.
Vezetni csak úgy, a semmibe, leengedni az ablakot, hogy a szél táncoljon a hajadban, míg kiráz tőle a hideg.
Olyan hangosan hallgatni a kedvenc számod, hogy mindjárt kirobbannak az ablakok.
Új városba költözni s berendezni az új lakást vagy az új szobát.
A frissen sült pizza illata, amiről csak úgy nyúlik le a sajt.
Egy forró napon beleugrani ruhástól egy a medencébe.
Szerelmesnek lenni, megtalálni az utat, hogy szeresd önmagad és szeress élni!
Apróságoknak tűnnek, de az életünk ezekből a pillanatokból, ezekből a parányi dolgokból tevődik össze. És bármennyire hihetetlennek hangzik számodra: a világ ugyanolyan csodálatos, mint amilyen mindig is volt. Csupán vissza kell találnod önmagadhoz.
Sikert és boldogságot: