Minden emberben ott van a gonosz, a gyilkos, a bűnöző – és ez egy jó dolog. Ha nem lenne így, az lenne a rosszabb számunkra.
Mielőtt a nyakamnak ugrana bárki: nem azt mondtam, hogy a bűnözés jó! Azt mondtam, hogy az a jó, hogy képesek vagyunk erre, mert másképp nem lenne értelme mindannak a jónak, amire szintén képesek vagyunk. A negatív ad értelmet a pozitívnak. Sötétség nélkül nem létezne világosság.
Valahányszor meghozunk egy döntést, általában döntünk egy jó és egy rossz dolog között, még akkor is, ha a rossz változat meg sem fordul a fejünkben.
Miután a párunk kihoz a sodrunkból, eltelik egy kis idő, megnyugszunk, megbeszéljük a dolgokat és megbocsátunk egymásnak. Meg sem fordul a fejünkben, hogy kinyírjuk őt. De épp erről szól ez az elmélet: akár azt is megtehetnénk, megoldhatnánk a problémánkat akár így is. Nem tesszük, de akkor is döntöttünk egy merőben gonosz és egy épelméjű változat között.
Azért jó ez, mert ettől vagyunk szabadok. Ha dönthetünk, szabadok vagyunk. Ha nem lennénk képesek a gonoszságra, a kegyetlenségre, a meggondolatlanságra, akkor nem lennénk szabadok, és az, hogy valami bátrat, együttérzőt vagy szeretetre méltót cselekednénk, elveszítené minden értelmét. Ha nincs sötétség, nincs értelme a világosságnak, mert akkor csak a világosság van.
Azért jó, hogy képesek vagyunk az elképzelhető legsötétebb dolgokra, hogy amikor valami csodálatosat, jót, kedveset cselekszünk, akkor az tényleg legyen csodálatos, jó, kedves.
Sikert és boldogságot: