„A történelem bebizonyította, hogy a legjelentősebb nyertesek általában szívszorító akadályokkal találkoztak, mielőtt diadalmaskodtak. Győztek, mert nem voltak hajlandók elkeseredni a vereségeiktől. ” – B. C. Forbes
A fenti idézetet olvasva azt gondolom, ha túl sok akadály van az életünkben, hálásnak kellene lennünk. Természetesen könnyű ezt mondani, amikor minden rendben van az életünkben, de ha épp küzdünk a problémákkal, nem ez a gondolat fogja megoldani nekünk azokat, hanem egy másik: változtassunk nézőpontot!
Közismert a pilóták között a tény, hogy ha azt mondják egy pilótának, hogy ne üssön el egy bizonyos akadályt, el fogja ütni. A magyarázat is nagyon egyszerű: arra megyünk, amerre nézünk. Azt találjuk el, amire összpontosítunk. Velem kerékpározás közben szokott ez megtörténni: nézek egy gödröt, mert ki akarom kerülni és egyenesen belehajtok.
Vagy ott vannak a sízők, akik fák között siklanak le – hogy lehet, hogy egyetlen fának sem mennek neki? Újra egyszerű a válasz: a síző tudja, hogy nem a fákat kell nézze, nem a fákat kell kerülgesse, hanem a hóra, az útra, az ösvényre kell összpontosítania – a fákat meg automatikusan ki fogja kerülni. Ha a fákat nézné, előbb-utóbb találkozna is eggyel.
Ugyanezt kell tennünk nekünk is: ne a problémákat nézzük, hanem a megoldásokat, a lehetőségeket, nézzük az utat a fák között, ne a fákat. Ha az akadályokra fókuszálunk, mást sem fogunk látni, csak akadályokat. Ha a megoldásokra fókuszálunk, megtaláljuk őket, az akadályok pedig elhomályosodnak. Változtassuk meg a nézőpontunkat és a világunk átalakul akadállyal, problémával teliből, lehetőséggel telivé.
Sikert és boldogságot: