Azt láttam tegnap egy pólóra írva: ne mondd, hogy „talán”, amikor azt gondolod, „nem”. Nem tudom, kitől származik a gondolat, de úgy döntöttem, hogy felveszem a „szokjuk meg ezt” listámra.
Nem tudom, hogy gyakran teszem-e, de biztosan tudom, hogy volt már rá példa: nem akarom megbántani az illetőt, ezért azt mondom, „talán”, pedig „nem”-re gondolok. Én többé nem fogom azt mondani, hogy „talán”, ha tudom, hogy a válaszom „nem”. Mégpedig azért, mert az érem másik oldalát nagyon jól ismerem: sokszor mondták nekem azt, hogy „talán”, reményt keltve bennem, míg végül mégiscsak egy „nem” lett a vége.
Nem akarok hamis reményt ébreszteni másokban, nincs értelme, hogy időt pazaroljon olyasmire, ami amúgy is vesztett ügy.
Ráadásul ezek is azon döntések közé tartoznak, amelyek formálják a karakterünket. Ha egyenes, szavahihető, megbízható emberek akarunk lenni, azt mondjuk, amit gondolunk. A „talán” a könnyebb út, de a „nem” a helyes. Jogunkban áll „nemet” mondani. Mondjunk bátran, tisztán, egyértelműen „nemet”.
Sikert és boldogságot: