Nem fektetünk be, mert kockázatos. Nem szakítunk a párunkkal, mert nem akarjuk megkockáztatni, hogy egyedül maradjunk. Nem mondunk fel az állásunkban, amit utálunk, mert félünk, hogy nem kapunk újabb állást. Az élet tele van kockázatokkal. De a legnagyobb kockázat mégis az, ha semmit sem kockáztatunk.
Abban a pillanatban, hogy megszülettünk, az élet kockázatossá vált számunkra. Ahogy telik az idő, egyre inkább megtanulunk az élet biztonságos(nak vélt) oldalán játszani. Próbáljuk elkerülni a veszélyt, a kockázatot, de mégis mindenütt ott van az életünkben. Mert megházasodni is kockázatos, gyereket vállalni is kockázatos. Vállalkozni is kockázatos és befektetésekkel foglalkozni is kockázatos. De ugyanúgy kockázatos mindezeknek az ellentéte is.
Az élet olyannyira kockázatos, hogy egészen biztos, hogy élve nem ússzuk meg. Mégis mintha arra törekednénk, mintha abban bíznánk, hogy minket minden baj el fog kerülni – még a halál is. Ha arra törekszünk, hogy elkerüljünk minden kockázatot, az egyetlen dolog, ami el fog kerülni bennünket, az a szórakozás lesz. Jól érezhetnénk magunkat s úgy igazán élhetnénk, ehelyett félünk, begubózunk a kis otthonunkba, és csak leskelődünk ki a függöny mögül.
Ha nem kockáztatjuk meg azt, amitől félünk, soha nem tudjuk meg, hogy mi lett volna, ha… Együtt tudunk élni ezzel a gondolattal? Ezt kell jól meggondolnunk: ha visszanézünk öt év múlva erre a pillanatra, fogjuk-e bánni, hogy meg sem próbáltuk? Az észszerű kockázatok vezetnek a sikerhez és a boldogsághoz. De csak ha bevállaljuk őket.
Sikert és boldogságot: