Emlékszem, hogy pár évvel ezelőtt, amikor elkezdtem a motivációs blogomat, egy ismerősöm megkeresett egy párkapcsolati bejegyzésemre hivatkozva. A beszélgetésünk alatt hosszan érvelt amellett, hogy egy egészséges párkapcsolatban miért szükséges a veszekedés. Nem tudtam meggyőzni az igazamról, úgyhogy abban maradtunk: ez az ő véleménye és én azt tiszteletben tartom, de másként gondolom. A véleményem nem változott, sőt az évek során megerősödött.
Megértem és elfogadom, hogy sokan így gondolják: a veszekedések természetes részét képezik egy egészséges párkapcsolatnak, mert a konfliktusok egyszerűen elkerülhetetlenek két ember között. Nem vagyunk egyformák, eltérő a véleményünk, más az ízlésünk. Már csupán az óriási különbséget tesz két ember között, ha más neműek. Ehhez hozzájön a korkülönbség, a neveltetés, a szokásaink, az elveink, a világnézetünk és még sorolhatnám. Hogy is tudnánk mindig, mindenben egyetérteni?
A konfliktus tehát elkerülhetetlen, a veszekedés viszont nem szükségszerű! De nem is a veszekedéseket kell elkerülnünk, hanem azt kell megtanulnunk, hogyan kezeljük jól a konfliktusokat, hogyan értsük meg és fogadjuk el a másik véleményét, anélkül, hogy rá akarnánk erőltetni a miénket. Sok ember itt téved, mert azt gondolja: hogyan fogadhatnám el az ő véleményét, ha egyszer nincs igaza? Egyszerű: azt kell elfogadnunk, hogy a másik embernek ez a véleménye. Nem kell egyetértenünk vele, nem kell igazat adnunk neki.
Az első lépés ehhez az, hogy hallgassuk meg a másik embert, közbeszólás nélkül, ítélkezés nélkül, véleménynyilvánítás nélkül. Úgy hallgassuk meg, hogy közben arra igyekezzünk, hogy megértsük, amit mond, és azt is, hogy miért mondja azt. Ne csak a szavakat halljuk, hanem a jelentésüket is értsük.
Csak azután térhetünk rá a saját véleményünk kinyilvánítására, miután a másik felet megértettük, és a hallottakat visszamondva a másik fél is úgy látja, igen, valóban megértettük a mondanivalóját és a véleményét. Ezután cserélhetünk szerepet: a hallgató fél lesz az, aki beszél, a másik meg figyel, meghallgat és igyekszik ő is megérteni.
A kölcsönös megértés vezet oda, hogy egyszerűen nem lesz szükség a veszekedésre. A veszekedés ugyanis arról szól, hogy mindkét fél görcsösen ragaszkodik a saját véleményéhez, anélkül, hogy a másikat egyáltalán megpróbálná megérteni.
Azt kell jól az eszünkbe véssük: a párkapcsolatban közös a cél, ez nem egy verseny. Itt, ha valaki veszít, mindkét fél veszít, tehát ne arra törekedjünk, hogy igazunk legyen (ez nem politika), hanem arra, hogy egymást megértsük és találjunk olyan megoldást a konfliktusok kezelésére, amivel mindkét fél elégedett.
Bármilyen komoly konfliktusról is legyen szó, a tisztelet, a megbecsülés és a szeretet kell legyenek a vezérelveink. Ha ezt a hármat nem tudjuk betartani, akkor inkább tartsunk egy kis szünetet, csillapodjunk le s azután térjünk vissza a nézeteltérés megoldásának megkeresésére.
A veszekedés rombolja, a konfliktus okos kezelése viszont erősíti a kapcsolatot. Kell a veszekedés egy egészséges kapcsolatban? Szerintem határozottan nem.
Sikert és boldogságot: