Sokan így tartják és én is szoktam mondani a lányaimnak: vigyázzatok, mert minden férfi disznó. Kemény bírálat ez egy férfi szájából, de védelmemre szóljon, óvni szeretném őket a csalódástól és a fájdalomtól. Az igazság az, hogy mai napig így is gondoltam. Aztán ma valami megváltozott…
Arra ébredtem ma rá, hogy a nők és a férfiak között nincs egyenlőség. Tény és való, hogy mai napig sok helyen, még a közvetlen környezetünkben is, a nőknek elnyomásban van részük.
Például a „gyengébbik nem”-ként tekintünk rájuk, miközben ők azok, akik kipréselnek a testükből egy másik emberi lényt. És még számtalan érv szól amellett, hogy a nők igenis sok tekintetben sokkal erősebbek, mint a férfiak.
Például sokfelé úgy szokás, hogy a házimunka, főzés, mosás, takarítás, mind a nő dolga. Ahogy a gyereknevelés is.
Például a statisztikák azt bizonyítják, hogy a nők kisebb fizetést kapnak, mint a férfiak, illetve azt is, hogy azok a nők, akik a családalapítás küszöbén állnak, nehezebben kapnak állást, mint a velük egykorú férfiak.
Tény, hogy nincs egyenlőség, és a nőket sok szinten elnyomja a társadalmunk. De az is tény, hogy a nőket – talán azért, hogy kompenzáljuk a fentieket – gyakorlatilag felmagasztaljuk, angyalként kezeljük őket. Bókolunk nekik úton-útfélen, csupán azért, mert ők a női nemhez tartoznak. Virágot és ajándékokat szórunk nekik. Tévedés ne essék, nagyon jól csináljuk, hiszen megérdemlik! Sőt, sokkal többet érdemelnek!
Nincs egyenlőség nő és férfi között, mert a férfiakat disznó kategóriába soroljuk, csak azért, mert ők a férfi nemhez tartoznak. A legtöbb férfi az első csokor virágot a temetésére kapja. A férfiak akkor kapnak bókot, ha sörözés közben a koma elszólja magát. Lehet, hogy sokan nem is érdemelnék meg a bókot, a virágot, az ajándékot, de biztos vagyok benne, hogy sokan viszont igen. Csakhogy ők sem kapják meg.
Hölgyeim, ha csodát akartok látni, bókoljatok a férfi társatoknak, és olyasmit fogtok látni, amit talán még soha: a bóktól a férfi felderül, akár egy karácsonyfa. Nem véletlenül, hanem azért, mert a férfiak ritkán kapnak bókokat, pedig nekik is pont annyira szükségük van rá, mint bárkinek. Saját tapasztalatomból elmondhatom, hogy az, amitől disznó egy férfi, nagy mértékben csökken, ha a társunk értékel bennünket, kedveskedik nekünk szavakkal és tettekkel. A férfi nem mondja ki, hogy szüksége lenne rá, mert túl nagy az egója hozzá, de pontosan ez az ego az, ami igényli a figyelmet, a bókokat, a kedveskedést.
Amúgy meglehet, hogy nagyon sok férfi disznó, de szerintem érdemes átgondolni, hogy miért. Lehet, hogy azért, mert ha már úgyis rá van aggatva ez a jelző, akár az is lehet, hiszen már úgyis mindegy, nem igaz?
Száz szónak is egy a vége: nő vagy férfi, mindenkinek alapvető fontosságú, hogy értékelve legyen. S talán akkor nem lenne annyira sok férfi disznó.
Sikert és boldogságot: