Szeptemberben múlt 19 éve, hogy vállalkozó vagyok. Senki nem tanította, hogyan is kell ezt csinálni, így nem csoda, hogy ez idő alatt nagyon sokszor csaptak össze a hullámok a fejem felett. Ma elmondom, hogyan oldottam meg régebb ezt a problémát és hogyan oldanám meg most.
Ha vállalkozó vagy, az érzés, hogy ez már túl sok, gondolom, ismerős. Mit teszünk ilyenkor a legtöbben? Delegálunk, felveszünk új embereket vagy az idegösszeomlás határát súrolva, elmegyünk két hétre Tibetbe meditálni a szerzetesekkel. Előbbi kettőt már próbáltam, a harmadik is érdekesnek hangzik, leszámítva az idegösszeomlást. Az igazság az, hogy ez a három is működhet, de egyik sem fogja megoldani a problémánkat hosszú távon.
Ugyanis nem az a megfelelő pillanat delegálni, amikor már csap össze a kaki a fejünk felett, mert akkor semmi mást nem teszünk, mint átdobálunk a kakiból, ami az asztalunkon hever, mások asztalára (és általában olyan embereknek, akik már eleve túlterheltek – mert rájuk lehet számítani, eredményesek, termelékenyek). Egy ilyen lépéssel azt érjük el, hogy az ilyen jó alkalmazottaink kiégnek és kihullnak a cégből. S akkor majd még inkább össze fog csapni a kaki a fejünk felett…
Felvenni új embereket kell, szükséges és hasznos – de nem akkor, amikor összecsaptak a hullámok a fejünk felett. Ilyenkor elhamarkodottan döntünk és szinte bárkit alkalmazunk, csak szabaduljunk meg végre a tehertől. Nem vesszük észre, hogy újabb terhet veszünk a vállunkra, ha nem megfelelő céllal alkalmazzuk a nem megfelelő embert…
Az előbbi hibákat számtalanszor elkövettem a múltban, de ma másképp oldanám meg a problémát: elsősorban megelőzéssel, azaz ne vállaljam túl magam. A toborzás és a delegálás legyen természetes, megtervezett és megszervezett része a fejlődési folyamatnak.
Másodsorban – mert van olyan, hogy már késő a megelőzésen gondolkodni – szelektálással. Azaz leépíteni a kevésbé nyereséges vevőket és projekteket, és leépíteni a nem megfelelő alkalmazottakat.
Azok a kliensek és projektek rabolják el a legtöbb erőforrást, időt és energiát, amelyek a legkevesebb nyereséget termelik, sőt gyakran egyenesen veszteségesek. Meg kell tőlük szabadulni, így értékes időnk szabadul fel nekünk és munkatársainknak is, amit a vállalkozás fejlődésére, a nyereséges kliensekre, az alkalmazottak fejlesztésére fordíthatunk.
A nem megfelelő alkalmazottak azok, akik képtelenek önállóan dolgozni, akik problémákat dobnak az asztalunkra megoldások nélkül (vagy helyett), és azok, akik nem eredményesek, s csak úgy tűnik, hogy dolgoznak, de a nap végén semmit sem tudnak felmutatni. Nagyon ellentmondásosnak tűnik, hogy embereket bocsássunk el, amikor eleve túl sok dolgunk van, de gondoljuk csak át: ők azok, akik nem hogy megkönnyítsék a cégvezető dolgát, fogni kell folyamatosan a kezüket, meg kell oldani helyettük a problémákat, amiket gyakran ők maguk okoznak. Mennyi időnk szabadul fel, ha már nem kell ezekkel foglalkozzunk?
Mindent összevetve, jó dolog, ha néha összecsapnak a hullámok a fejünk felett, mert végezhetünk egy nagytakarítást a cégben. S mint tudjuk, az igazán nagy porcicák a húsvéti takarításkor kerülnek ki a szekrények alól…
Sikert és boldogságot: