A munkahelyi eredményességünk nagyban függ attól, hogy milyen az energiaszintünk. Van olyan, hogy kirobbanó energiánk van, meg tudnánk váltani a világot, s van, hogy egy gombostűt nincs „erőnk” felemelni. Ha mindig tele lehetnénk energiával, mennyivel haladnánk jobban a munkánkban és egyáltalán az életben?
A minap újra jelzett az autóm, hogy nyomásvesztést észlelt az egyik gumiban, úgyhogy a legközelebbi benzinkútnál felfújtam. De ez volt a harmadik ilyen alkalom az elmúlt néhány hétben, úgyhogy a következő út a gumiszerelőhöz vezetett. Ott hamar kiderült, hogy a százas szög egy gyönyörű példánya volt befúródva az abroncsba.
Ez az a hiba, amit legtöbben elkövetünk, amikor a hatékonyságunkról van szó: nem foltozzuk be azokat a lyukakat, ahol elfolyik az energiánk. Hiszen az ember alapvetően egyszerűen működik: ha minden optimális, akkor alvás közben kipihenjük magunkat, eszünk, azaz tápanyaggal feltöltjük az üzemanyagtartályt, és így képesek vagyunk egész nap pörögni. Nem kell meginni két liter kávét, s nem kell energiaitallal felpumpáljuk magunkat – mert amikor már ezekre van szükség, azt jelenti, hogy az alapvető dolgokat nem csináljuk jól.
Foltozzuk be a lyukakat, ahol energiát veszítünk:
- ne bújjuk a közösségi médiát órákon keresztül,
- gyógyítsuk ki magunkat a túlgondolkodásból,
- szabaduljunk meg a toxikus kapcsolatainktól,
- jól válogassuk meg, hogy mit eszünk meg,
- pihenjük ki magunkat rendesen,
- ne felejtsük el hidratálni magunkat, azaz igyunk elég vizet.
Szinte feleslegesen szökünk neki a Pomodoro-technikának meg az egyéb hatékonyság-növelő trükköknek, ha az alapokat előbb nem tesszük rendbe – a végén úgyis kimerültek, stresszesek és hatékonytalanok leszünk. Tudom, nincs ilyen szó. De akkor hogy mondjuk egy szóval azt, amikor valaki nem hatékony?
Sikert és boldogságot: