Az én legrosszabb rémálmom az, hogy felkelek reggel 6-kor, elindulok munkába, ülök a dugóban egy órát, aztán ülök 8 órát egy helyben, és olyasmit csinálok, amit szívből gyűlölök, tehát nem végzek jó munkát, s átkozom a főnököt, hogy szar fizetést ad. Várom a délutánt s várom a hétvégét, de soha nem jó ott, ahol épp vagyok. Minden délután ülök a dugóban másfél órát, szinte keresem, kinek mutathatok be egy fákjút, ha senkinek, akkor levezetésképpen veszekedek egyet az asszonnyal, majd estig nézem a tévét és a Facebookot, aztán bánattal és dühvel tele, hogy más élete mennyivel jobb, mint az enyém, ágyba bújok, de csak forgolódok, mert túl zaklatott vagyok, hogy aludni tudjak. Másnap kezdődik minden elölről, és így megy ez 40-50 éven át. 

Hogyan lehet ebből kitörni? Először is észre kell vennünk azt, hogy a mindennapos robotolás az, amitől nyomorultul érezzük magunkat. A legtöbb ember számára az jelentheti a megváltást, ha azt csinálhatja, ami élvezettel tölti el. Nem azt mondom, hogy azonnal nyújtsuk be a felmondásunkat, de a cél érdekében ezt is meg kell tennünk előbb-utóbb. Ha nem kopik fel az állunk, ha van, amiből eltartani a családunkat, akkor akár azonnal is megtehetjük, de ne legyünk fejetlenek, csak mert „egy kopasz ipse” azt mondta.

Tűzzük ki célul azt, hogy megtaláljuk azt a munkahelyet, ami elégtétellel tölt el bennünket. Ha nem tudjuk, merre induljunk el, kezdjünk el kipróbálni dolgokat a szabadidőnkben és keressük meg, mi az, amit szívesen csinálunk. Ha megvan, akkor gondolkodjunk el rajta, hogyan lehetne ebből megélni. Láttam már olyat, hogy valaki gombokból kezdett el ékszereket készíteni, más zoknikból készített bábokat, de van, aki vicces póló meg bögre feliratokat készít és az a megélhetése. Igen, a hobbink lehet a főállásunk! 

A lényeg az, hogy ne nyugodjunk bele abba, hogy a munkahely kizárólag a pénzszerzés célját szolgálja, mert így fogjuk elvesztegetni az egész életünket!