10+1 tipp helyett az egyetlen, bevált módszer a „kívánok valami finomat” érzés megszüntetésére

Évekig állítottam magamról, hogy csokifüggő vagyok. Az igazság az, hogy tényleg szeretem a csokit és nem tudok – pontosítok, nem tudtam – ellenállni neki. Elfogadtam, hogy így van és talán elsősorban ez állt az útjában annak, hogy ne legyek függő. Abban hittem, hogy az egyetlen módja annak, hogy megszüntessem a sóvárgást az, ha kielégítem a vágyat. Ezzel csupán az a gond, hogy a sóvárgás kielégítése még több sóvárgást von maga után, ami egy vég nélküli függőséghez vezet. 

Próbáltam az egészséges nassolást, hogy a csokit gyümölcsökkel, mogyorófélékkel helyettesítsem. Próbáltam azt, hogy ne legyen otthon édesség (de valahogy mindig lehet valamit találni, akkor is, ha már két éve lejárt…), próbáltam meditálással küzdeni ellene, próbáltam egyszerűen figyelmen kívül hagyni a sóvárgást. Semmi nem vált be, a csoki mindennél erősebb, ezért végül feladtam a harcot és elfogadtam, hogy én csokifüggő vagyok. Egy ideig működik ez is, de aztán előbb-utóbb elszabadul a pokol…

Néhány napja olyan tudás birtokába jutottam, ami mindent megváltoztatott: megértettem, hogy nem velem van a baj, hogy magas cukor- és kalóriatartalmú baromságokat kívánok – ez a génjeinkbe van kódolva. Régen, amikor még az ember gyűjtögető és vadászó életmódot élt, nem voltak nasipolcok a szupermarketben, mégis ezek azok az idők, amikor belénk lett programozva ez a fajta sóvárgás. Az emberek szűkösen jutottak élelemhez, ezért ha egy dús termésű fügefával találták szemben magukat, az egyetlen észszerű dolog, amit tehettek, az volt, hogy degecre ették magukat, majd továbbálltak. 

Anélkül, hogy túlmagyaráznám ezt a dolgot, a lényeg ez: nem velem van a baj. Nem a szüleim rontották el a nevelésemet, s nem én követtem el egy végzetes hibát, amikor életemben először megkóstoltam a csokit, hanem így születtem. Fura, de pontosan ez a tudás az, ami segít, hogy szembeszálljak a sóvárgásokkal, mert szabad embernek tartom magam, aki szabadon döntéseket hozhat a saját életéről. Ne egy tízezer évvel ezelőtti elődöm döntsön rólam, hadd döntsek én!