Észrevettem magamon azt, hogy néha csak úgy, alapjáraton üzemelek. Nem ugrok kettőt egy helyett, nem adok bele anyait-apait. Nincs ezzel semmi gond, mindaddig, amíg tudatában vagyok: a semminek az eredménye is annyi lesz, semmi.
Általában magas fordulatszámon pörgök, tevékeny és produktív vagyok. Mindig tettrekész, tele ötletekkel. Soha nem unatkozom. Megyek, állítok egy szobrot valahol magamnak… Jaj, nem is, mert sajnos nincs ez mindig így. Van olyan, hogy csak úgy elvagyok, mint a befőtt. Akkor kínos ez, amikor végiggondolom a napomat és azt érzem: ma semmi értelmeset nem csináltam. Ez késztetett arra, hogy kidolgozzak saját magam számára egy olyan forgatókönyvet, ami segíthet az ilyen napokon. És erre jutottam:
„Tegyek valamit ma, amit holnap megköszönnék magamnak.”
Ez lehet bármi:
- 10 fekvőtámasz.
- Nem eszem meg az egész tábla csokit.
- Olvasok még 10 oldalt.
- Telefonálok egyet a szüleimmel.
- Rendet teszek a fiókomban.
- Megírom a napi blogbejegyzésem.
Igen egyszerű dolgok és ezeket tetszés szerint ki lehet egészíteni vagy lehet őket kombinálni, s csupán ennyi is elég, hogy értékessé tegyék azokat a napokat, amikor egyébként teljesen hasznavehetetlennek érezném magam.
Sikert és boldogságot: