Carpe diem! – tetszik ez a mondás. Élj a mának! Mert ma élsz. Mert a holnap bizonytalan. Mert így lehet úgy igazán élni. De számomra ez a mondat valami teljesen mást jelent, mint amire a legtöbb ember elsőre gondol.
Hallgasd meg (6:07 perc) ⇩
Olvasd el (5:30 perc) ⇩
A Carpe diem-nek az én értelmezésemben van néhány törvénye. Nézzük, melyek azok.
A mának élni nem azt jelenti, hogy „juhú, ereszd el a hajamat!”
Úgy vélem, ha valaki azt mondja: „Carpe diem”, arra gondol, hogy „Na, én ezt most megengedem magamnak, habár a józan ész azt mondja, ne tegyem”. Ez is egy lehetőség, de szerintem fejetlenség. Én is tettem már ilyet, de ezt rendszerint az ember utólag megbánja.
A mának élni akkor lehet, ha nincsenek elvárásaid másokkal szemben
Gondolj egy olyan helyzetre, amikor valaki vagy valami miatt frusztrált, ideges, haragos voltál. Megvan? Most válaszolj őszintén: ki vagy mi volt az oka annak, hogy te rossz állapotba kerültél? Legtöbb esetben a válasznak neve van (nagybetűs) és két lábon jár. Igaz? Nos, akkor megkérdezem másképp: nem azért voltál frusztrált, ideges, haragos, mert volt egy elvárásod, ami nem teljesült?
Sokszor sok minden egyértelmű kellene legyen. Például egyértelmű kellene legyen, hogy tisztelettel bánjunk egymással. Ahogy az is, hogy az emberek kedvesek legyenek. És ez a lista végtelenül hosszú. De nem élünk egy tökéletes világban, nem tud minden úgy történni, ahogy mi szeretnénk. Amit azonban meg tudunk változtatni, az a saját hozzáállásunk a saját elvárásainkhoz. A pillanatnak élni igazán felszabadító érzés tud lenni. Ezt azonban lehetetlen megtenni, ha tele vagyunk elvárásokkal.
A mának élni akkor lehet, ha el tudod engedni a múltad
Ha leragadsz a múltban, lehetetlen a mának élned. Ez valahogy annyira egyértelmű… Írtam erről egy bejegyzést: A múlt az a hely, ahonnan tanulni kell, nem pedig ott élni.
A mának élni akkor lehet, ha elfogadod: vannak dolgok, amik felett nincs hatalmad
Szorosan összefügg az első törvénnyel. Például elvárhatnánk, hogy mindig süssön a nap. Ha meg nem süt, pocsékul érezzük magunkat. De ha el tudjuk fogadni, hogy bizonyos dolgok felett egyszerűen nincs hatalmunk, akkor tudunk azokkal foglalkozni, amelyek felett van. Nem panaszkodunk, nem siránkozunk, hanem elfogadunk és megyünk tovább.
A mának élni akkor lehet, ha a jövődet te teremted meg saját magadnak
Élj a mának, abban a reményben, hogy lesz egy holnap is. Kissé ellentmondásosnak tűnhet, hála a Carpe diem tömegesen elfogadott értelmezésének. Én szeretnék sokáig élni és mégis élvezni szeretném a pillanatot, amiben vagyok. Tehát megterveztem a jövőmet, tudom, hogy hova szeretnék eljutni, és így tudok élni a pillanatnak. Hiszen mindig ott vagyok, ahol lenni szeretnék. És ez a következő törvény.
A mának élni számomra azt jelenti, hogy mindig ott vagy, ahol épp vagy, és az pont az a hely, ahol lenni szeretnél
Láttál már olyan embert, aki a tengerparton volt fizikailag, de az agya bent volt a munkahelyén? Lehet, hogy ilyet kevesebbet, de olyat biztosan igen, hogy bent volt a munkahelyén a teste, ő viszont gondolatban valahol egy homokos parton, jéghideg Piña colada-t szürcsölt. Sokszor nem ott vagyunk, ahol lenni akarunk, és nem azt tesszük, amit valójában szeretnénk. Tudatosan próbálok ez ellen tenni, hiszen számomra ez a legnehezebb.
Nem pazarlom az időmet olyasmivel, ami nem visz közelebb a céljaimhoz. Nem töltöm az időm olyan emberekkel és olyan tevékenységekkel, akik és amik nem visznek engem előre. Bármennyire is önzőnek tűnhet, én azt vallom: az időm a legértékesebb számomra, és én döntöm el, hogy kivel és mivel szeretném eltölteni.
Végül az utolsó törvény: a mának élni akkor lehet, ha szembeszállsz a félelmeiddel
Amíg félelmeink vannak, rabságban élünk, méghozzá a saját elménk által teremtett korlátok rabságában. Tudom, mitől félek, és gyakran feszegetem határaimat. A sikerélmény hatalmas erőt tud adni. Kezdd a legkisebb félelmeddel, tedd próbára, és érdekes dolgot fogsz tapasztalni: minél inkább próbálod megragadni a félelmedet, annál inkább menekül az tőled. Végül teljesen odalesz.
Nekem például víziszonyom volt. Még egy úszómedencében sem mertem úszni, ha nem érte a lábam a medence alját. Ma már büszkén elmondom, hogy nyolc méter mélyen, nyílt tengeren és a világ legmélyebb búvármedencéjében is búvárkodtam. Ugyanúgy szembenézek a tériszonyommal, és megfogom a pókokat (még mindig irtózom tőlük, de épp a minap menekítettem ki egy közel 1 eurós érme nagyságút – élve –, úgy, hogy a tenyeremben mászott, amíg az ablakig jutottunk). Felszabadító érzés, amikor megteszed azt, amiről azt gondolod, képtelen vagy rá!
Ezt jelenti számomra a Carpe diem! – Élj a mának!
Sikert és boldogságot:
Sikert és boldogságot: