Aki nagyokat álmodik, általában nagyon egyedül van, a többség őrültnek nézi. Az a többség, aki nem álmodik nagyot.
Hallgasd meg (1:35 perc) ⇩
Olvasd el (1 perc) ⇩
Kényelmes dolog beállni a sorba és menni arra, amerre mások mennek. Ha viszont többet várunk el az élettől, többet kell elvárnunk magunktól is. Ki kell állnunk a sorból, és be kell állnunk egy új sor elejére, ahol valószínűleg egyedül leszünk egy darabig. A jó benne az, hogy senkinek nem kell szót fogadni, senkinek nem kell behódolni, itt mi hozzuk a döntéseket. Igaz, hogy a felelősség is a miénk, de így lehet igazán magasra szárnyalni.
Később majd beállnak mások is mögénk a sorba, támogatni és segíteni fognak (és olykor akadályozni is), de ezt az első lépést magunk kell megtegyük, egyedül. Rizikós döntés, fáradságos munka, olykor igencsak nehéz feladatokkal, de aki vállalja, hogy megfizeti ezt az árat, annak busásan megtérül a befektetése, és megkapja a jól megérdemelt jutalmát: valóra válthatja az álmait.
Sikert és boldogságot: