A kudarc a siker szerves része

Sokkal több olyan vállalkozásom volt, ami nem lett sikeres, mint ahány az lett. De ennek így kell lennie! Ha nem kezdtem volna bele tízféle vállalkozásba, nem lett volna ott közte az a kettő, amely végül sikeres lett. Hiszem, hogy az a kettő is csupán azért lett végül sikeres, mert mindig tanultam valamit azokból, amelyeket elbuktam. A kudarc a legjobb tanár, míg a sikerből semmit nem lehet tanulni. 

Ha megengedjük a félelemnek, hogy felülkerekedjen rajtunk, szembe kell néznünk a ténnyel: egészen biztos, hogy nem kapjuk meg azt, amit szeretnénk, nem fog teljesülni a vágyunk, nem fog valóra válni az álmunk, és elfelejthetjük a céljainkat. 

Valahányszor félünk és megtorpanunk, ne álljunk meg, ne adjuk be a derekunkat! Gyűjtsük össze a bátorságunkat és menjünk tovább! A félelem valójában egy jel, hogy ismeretlen területre merészkedünk, hogy olyasmit fogunk felfedezni, megtapasztalni, kipróbálni, amit eddig még soha. Jusson eszünkbe, hogy milyen érzés volt az, amikor először sikerült a kerékpárral úgy gurulni, hogy nem estünk el. 

Bíznunk kell önmagunkban, hogy meg tudjuk csinálni. Sikerült másnak is előttünk? Akkor minden esélyünk megvan rá, hogy nekünk is sikerüljön! Kudarcot vallottunk már százszor? Akkor próbáljuk meg százegyedszer is, mert addig nincs vége, amíg mi fel nem adjuk. A kudarc nem egyenlő a csőddel, a kudarc csupán egy akadály, egy tanulság, egy félreütött hang a zongorán. Kijavítjuk, megpróbáljuk újra, s majd élvezzük a siker nyújtotta felemelő érzést!