A félelem egy jó dolog. Kivéve, ha rosszul használjuk. Természetes és alapjában véve jó dolog a félelem, hiszen (részben) neki köszönhető, hogy még mindig él ember a Földön. Ha őseink félelem nélkül császkáltak volna a nagyvilágban, a vadállatok kiirtották volna a homo sapienst.
Csakhogy rengetegen úgy élik le az életüket, hogy az anyósülésen kuksolnak, miközben a félelmeik kormányoznak. A fókusz azon van, hogy elkerüljenek minden botlást, akadályt, és semmiképp ne hajtsanak olyan útra, ami ismeretlen. Döntéseiket annak függvényében hozzák meg, hogy mennyire vannak biztonságban.
Félünk a szegénységtől. Félünk a kiközösítéstől. Félünk az elutasítástól. Félünk a kudarcoktól. Félünk a megszégyenüléstől. Félünk a magánytól. Félünk a betegségektől. Félünk a haláltól. A lista végtelen, s mindezeknek az eredménye nem más, mint a boldogtalanság, szorongás, stressz, pánikrohamok vagy akár depresszió, önmegsemmisítés.
De van, aki nem akar félni, csak nem tudja, hogyan. Ebben segít az alábbi 10 pontból álló lista:
- Figyeljünk valami másra. Amikor bent vagyunk a szekrényben, nehéz, sőt lehetetlen megmondani, hogy milyen kívülről a szekrény. Tereljük el a figyelmünket valamivel: sétáljunk negyed órát a szabad levegőn, igyunk meg egy teát, hívjuk fel egy barátunkat és beszélgessünk öt-tíz percet.
- Mi lehet a legrosszabb? Képzeljük el, hogy mi lehet a legrosszabb, ami történhet. Mondjuk egy szívroham? Próbáljuk elképzelni, milyen szívrohamot kapni. Nem fog sikerülni. Ez az érdekes a félelemben: minél inkább üldözzük, annál jobban iszkol előlünk, és soha nem tudjuk utolérni.
- Nem kell midnen tökléletes leygen. Aki perfekcionista vagy olyan hajlamú, írja ezt fel egy papírra, gyakran vegye elő és olvasgassa el néhányszor. A szándékosan rosszul leírt mondat előbb stresszt okoz, de egyben segít felismerni, hogy az életben nem kell minden tökéletes legyen, mégis működik.
- Lélegezzünk. Ha nagyon eluralkodik rajtunk a félelem, esetleg pánikszerű tüneteket mutatunk, gyorsul a szívverésünk, izzad a tenyerünk, kezd elsötétülni előttünk a világ, lélegezzünk! Helyezzük a tenyerünket a gyomor fölé, és kezdjünk el mélyeket lélegezni. Lassan be, lassan ki. Érezzük a tenyerünkkel, ahogy fel-alá mozog a hasunk. Esetleg számoljuk a légzéseket egytől tízig, majd vissza. Belégzés… egy… kilégzés… kettő…
- Hívjuk ki a félelmet. Néha az segít, ha szembenézünk a félelemmel. Megvizsgáljuk az okát, bizonyítékot keresünk rá, hogy jogos a félelmünk. És az az érdekes, hogy minél inkább be akarjuk bizonyítani, hogy igazunk van, annál inkább rá fogunk ébredni, hogy alaptalan a félelmünk.
- Nézzünk szembe vele. Minél inkább próbáljuk elkerülni a félelmeinket, annál inkább üldözőbe vesznek azok minket, és annál nagyobb hatással lesznek az életünkre. Ha szembenézünk velük, zsugorodnak. Ha határozottak vagyunk, egyszerűen eltűnnek.
- Menjünk a boldogság szigetére. Az életben sokszor szükség lehet erre a kis szigetre, ahol minden rendben van, minden olyan, amilyennek lennie kell. Hol lehet ez a hely? Azt mindenki maga tudja, hiszen a képzelet szüleménye. Hunyjuk le a szemünket, és képzeljük el ezt a helyet, minél részletesebben. Valahányszor érezzük, hogy a félelem hatással van ránk, hunyjuk le a szemünket és utazzunk el a szigetre. Addig maradjunk ott, amíg sikerül ellazulni.
- Beszéljünk róla. Egyedül lenni a félelmeinkkel a legijesztőbb dolog tud lenni a világon. Ha viszont megosztjuk valakivel, mintha máris zsugorodna egyet a félelem. Nem kell rögtön pszichológusra gondolni, sokszor elég, ha megosztjuk a párunkkal vagy egy jó barátunkkal.
- Fogadjuk el őket. Sokan, túl sokan, az alkoholt vagy a drogokat hívják segítségül. Ezzel viszont csak rontanak a helyzeten. A helyes út az, ha elfogadjuk, hogy természetes, ami velünk történik és alkalmazni kezdjük a számunkra leginkább működő technikákat. Gyakran nagyon egyszerű a megoldás: egy kiadós alvás, egy kis séta vagy egy tábla csoki.
- Jutalmazzuk meg magunkat. Ha sikerül kicsit is szembenézni a félelmeinkkel, megérdemlünk egy kis jutalmat. Adjunk magunknak valamit, ami nekünk jól esik, legyen az egy masszázs vagy egy kis édesség, de legyen tudatos: azért kapjuk most ezt, mert szembenéztünk a félelmünkkel.
„Nem az a dicsőség, hogy soha nem esel el, hanem hogy felállsz, valahányszor elesel.”
Az élet telis-tele van kalandokkal és csupa szép élménnyel, véleményem szerint félelemben élni az egyik legnagyobb veszteség, amit okozhatunk saját magunknak. Merjünk élni, hiszen csak úgy lehetünk igazán boldogok!
Sikert és boldogságot: