Sokat halljuk: lépj ki a komfortzónádból! De miért tennénk? Hiszen ott annyira jó és kényelmes és biztonságos és…

És unalmas. De miért baj az unalmas, ha a kényelem és a biztonság az, amire mi vágyunk? Ha nem kell a stressz – még akkor sem, ha az pozitív stressz? Nos azért, mert meg fogjuk bánni. Méghozzá akkor, amikor már késő lesz. Gondoljunk valamire, amit bánunk. Milyen érzés? S most gondoljunk arra, hogy telis tele lesz az életünk ezzel az érzéssel, és semmit sem tehetünk, mert már késő. Nem túl lelkesítő gondolat, nem igaz? Hát változtassuk! Most!

A komfortzónából kilépve minden ijesztő lesz, mert a félelem zónájába érkezünk. Bizonytalanok leszünk és gyakran visszabújunk a csigaházba. Kifogásokat fogunk keresni és ha meg is teszünk valamit, azt fogja igazolni, hogy miért volt hiba. Félünk, megütjük a bokánkat, megsérülünk. Ijesztően hangzik, de nem annyira az! Hiszen csupán pár apró lépés választ el bennünket a sikerélménytől. Nem baj, ha félünk, csak menjünk tovább. Nem baj, ha elesünk, álljunk fel és menjünk tovább. Hamarosan megtapasztaljuk, milyen az, amikor átlépünk a félelem zónájából a tanulás zónájába. Itt új tapasztalatok, új képességek várnak ránk, a kihívások sikereket tartogatnak számunkra. 

S mielőtt észbe kapunk, már át is léptünk a növekedés zónájába. Itt válnak valóra az álmok, itt kapjuk meg, amire vágytunk, itt lesznek a célokból sikerek. És itt van mindaz, ami egy megbánásoktól mentes, boldog és sikeres élethez vezet.