Heti 40 órát dolgozunk több, mint 40 éven át és a végén ugyanúgy szűkösen élünk a pénz hiánya miatt, mint csóró egyetemistaként. Akkor miért is dolgozunk?
A legtöbb ember beleesik a pénz kelepcéjébe: halálra dolgozzuk magunkat, hogy pénzt szerezhessünk, hogy aztán felesleges dolgokat vásároljunk, mert olyan emberekre próbálunk jó benyomást tenni, akiket jóformán nem is ismerünk.
Az első hiba: a pénzre úgy tekintünk, mint az a misztikus valami, ami boldoggá tud minket tenni. Valójában azonban, ha eleve nem vagyunk boldogok, teljesen mindegy, hogy van-e pénzünk vagy nincs. Az viszont igaz, hogy a pénz hiánya tetézni tudja a nyomorúságunkat.
Ezért elkövetjük a második hibát: dolgozunk a pénzért. Azonban a pénz megszerzése egymagában nem sokat tesz azért, hogy boldogabbak legyünk. Ha egyfolytában csak dolgozunk, hogy legyen pénzünk, nem marad időnk élni. A pénz igazából arra való, hogy szabadságot adjon nekünk. Ha sikerül ezt megértenünk és a pénz megszerzése mellett megpróbálunk élni, akkor már jó úton járunk.
Csakhogy ekkor nagyon sokan elkövetjük a harmadik hibát: aggódni kezdünk, hogy elveszítjük a pénzünket. Ha nincs, az a baj, ha van, az a baj. Mintha a pénzzel sehogyan sem lehetne jól járni. És egy kiutat látunk: még többet dolgozunk, hogy még több pénzt szerezzünk, hogy ha veszítünk, legalább maradjon valami.
Mindhárom hiba kijavítható pusztán egyetlen dolog megváltoztatásával: hogyan nézünk a pénzre. A lényeg, hogy a lehető legtárgyilagosabbak legyünk: a pénz egy eszköz és az értéke nem valódi. A pénz csak annyira fontos, amennyire mi annak tartjuk. A pénznek nincs sok köze a boldogsághoz, ne a pénzben keressük a nyomorúságunk megoldását (mert úgysem fog sikerülni). Pénzt nem csak munkával lehet keresni – ne cseréljük be az időnket s a szabadságunkat pénzre. Tanuljunk a pénzről és használjuk fel a tudásunkat, hogy kijussunk a pénz kelepcéjéből!
Sikert és boldogságot: