Ismét van egy történetem a tanárról, aki egy újabb nagyszerű leckét adott a diákjainak. Talán lassan nevet kellene adni ennek a tanárnak?
Egy nap a tanár egy adag papírral a kezében érkezett be az osztályba. Nagy bánat áradt szét a diákok között, amikor bejelentette:
– Ma tesztet írunk. – És elkezdte kiosztani a papírokat, ahogy szokás, írással lefelé.
Nagyjából a felénél járt, amikor huncutul elmosolyogta magát:
– De van egy jó hírem is: erre nem fogtok jegyet kapni. – Szinte érezni lehetett, ahogy az osztályban megkönnyebbültek a gyerekek.
– Jól van, most már megfordíthatjátok a lapokat.
A diákok nagy meglepetésére a lap túlsó oldalán semmi nem volt, csupán egyetlen fekete pötty a lap közepén. Kérdőn néztek a tanárra.
– Arról kell írnotok, amit láttok – mondta a tanár –, húsz percetek van rá – tette hozzá.
A diákok hozzáláttak a lehetetlen küldetéshez és húsz hosszú percen át kínozták ki magukból a szavakat.
– Lejárt az idő. – És a diákok újra megkönnyebbültek. A tanár beszedte a lapokat, majd anélkül, hogy mondta volna, hogy melyik lap kié, hangosan olvasni kezdte őket. Amikor a végére ért, ezt mondta:
– Mint hallhattátok, egytől egyig mindenki a lap közepén lévő kis fekete pöttyről írt. De senki nem írt semmit a lap többi részéről, a sok fehér részről. Szeretném, ha jól megjegyeznétek a következőket: az életben is így jár el a legtöbb ember: a fekete pöttyökre figyel és a sok-sok fehéret észre sem veszi. Mindig van egy probléma, egy akadály, mindig van, amire panaszkodni, legyen az a munkahely, a pénz, a házastárs vagy épp az internet sebessége.
A gyerekek tágra nyílt szemmel figyeltek:
– Pedig az élet gyönyörű és tele van lehetőségekkel, ha mást is látunk, nem csak a fekete pöttyöket. Mindig van, amiért hálásak lehetünk, mert mindig lehetne rosszabb a helyzetünk. Mindig vannak körülöttünk olyan emberek, akik figyelnek ránk és szeretnek bennünket. Mindig lesznek olyan emberek, akiknek a mi segítségünkre van szükségük. Próbáljatok kevesebbet figyelni a fekete pöttyökre és keressétek a fehér részeket az életben, mert azokból van több és ott találjátok meg mindazt, amiért érdemes élni.
Sikert és boldogságot: