Létezik egyetlen dolog, aminek segítségével bárki sikeres lehet – mondja a tudomány. És azt is elárulják, hogy ez az egy dolog nem az intelligencia. Gyakorlatilag nem az számít, hogy mennyire vagyunk okosak, hanem…
Hanem az, hogy milyen hozzáállásuk van az élethez: rögzített szemléletmód vagy fejlődési szemléletmód.
„Ha fejlődési szemlélettel tekintünk önmagunkra és a világra, az olyan tudásvágyra és kitartásra sarkall bennünket, amelynek köszönhetően az élet minden területén sikeresebbek leszünk.”
Aki rögzített szemléletmód szerint éli az életét, azt gondolja, hogy ő olyan, amilyen és nem tud megváltozni, ezzel szemben a fejlődési szemléletmóddal rendelkező ember tudja, hogy bármikor képes jobb és több lenni.
Ez a különbség rendkívül hangsúlyos, amikor az ember kihívásokkal, akadályokkal, megerőltetéssel vagy kritikával szembesül. Az utóbbi nem hátrál meg, megbírkózik mindenféle kihívással, sőt lehetőségként fogja fel azokat, amelyekből tanulhat valamit. A rögzített szemléletmóddal élő ember viszont, ha úgy látja, hogy valami meghaladja őt, önkéntelenül túlterheltnek érzi magát, a helyzetet pedig teljesen reménytelennek ítéli meg.
A kudarc a végső vizsga: a rögzített szemléletmódú ember összeomlik, ha valami nem sikerül, igazolja az elméjébe kódolt korlátot, miszerint ő nem képes rá, és kész. Kivéve ha felismeri, hogy valójában ő szabja meg saját magának a határokat, ezeket pedig – ha akarja – képes kitágítani.
A rögzített szemléletmódot egyetlen döntés választja el a fejlődési szemléletmódtól, ami bárki által elsajátítható, csupán gyakorlat kérdése.
Carol S. Dweck a Szemléletváltás című könyvében számtalan kutatással támasztja alá az elméletét, többek között olyan hírességeket hoz fel példának, mint Walt Disney, Oprah Winfrey vagy Henry Ford. Mindhárman szembesültek olyan szintű elutasítással, aminek ha behódoltak volna, ma senki sem ismerné még a nevüket sem.
Gyakorlatilag mi kell tehát ahhoz, hogy az ember sikeres legyen? Egyetlen dolog: kitartás.
Sikert és boldogságot: