Voltál már úgy, hogy „csak most az egyszer…”? Csak most az egyszer nem adok bele mindent? Csak most az egyszer kihagyom a testmozgást? Csak most az egyszer megengedek magamnak egy kis gyorskaját? Csak most az egyszer nem mondom az igazat? Csak most az egyszer megeszem ezt a tábla csokit? Csak még most az egyszer gyújtok rá? Csak most az egyszer… A drogos is mindig ezt mondja: csak most az egyszer…
Meguntam edzőterembe járni – ne kérdezd meg, miért -, ezért lecseréltem otthoni edzésre. Igaz, hogy a teremben mindig jobban ment az edzés, mert az edző biztatott, nem lehetett lazsálni. Ezt otthon a Youtube segítségével igyekeztem pótolni. S mint mindig, most is volt olyan nap, amikor nem volt kedvem és csak felét végeztem el a gyakorlatoknak. A Youtube úgysem tud rámszólni – gondoltam, nem is sejtve, hogy mekkora hibát követek el. Túl fáradt vagyok, úgyhogy… csak most az egyszer kihagyom felét az edzésnek…
Charles Duhigg, A szokás hatalma című sikerkönyv szerzőjének szavai jutottak az eszembe: döntéseinknek kevesebb, mint fele tudatos. Kevesebb, mint fele tudatos. Tehát a zöme szokásból, automatán történik. Mi úgy érzékeljük, hogy mindig mi döntöttünk, valójában azonban az esetek többségében szokásból cselekszünk.
Amikor csak csírázik a gondolat a fejünkben, hogy „csak most az egyszer…”, vajon honnan jön valójában ez?
Valahányszor azt mondjuk, hogy „csak most az egyszer…”, azt tanítjuk meg a tudatalattinknak (vagy ha úgy tetszik, azt a szokást tanuljuk meg), hogy olyan ember vagyok, aki hajlandó a könnyebb utat választani – ha van ilyen –, akkor is, ha az nem épp a helyes út.
Amikor ezzel szembesültem, hirtelen számtalan példát fel tudtam magamnak sorolni: miért hagytam abba olyan sokszor az edzéseket (pedig úgy kezdődött, hogy egyszer nem volt kedvem), miért hagytam abba a rendszeres blogírást (úgy kezdődött, hogy egyszer nem szállt meg az ihlet), miért, miért, miért… Hirtelen más szemmel láttam a „saját” döntéseimet, a saját életemet. Úgy láttam, itt az ideje kézbe venni az irányítást!
Az edzők sokszor mondják: a fegyelem erősítése ugyanolyan fontos, mint maga az edzés. Mostanig nem értettem, mit akarnak ezzel mondani. Gyakorlatilag: nincs olyan, hogy csak most az egyszer.
Tegnap még nem tudtam, de ma már nagyon is jól tudom: ha egyszer elgyengülök, az nem lesz egyszeri eset. Újra meg újra elő fog fordulni és mindig csak növekedni fog. És ez az élet minden területén érvényes. Nincs olyan, hogy most az egyszer. Mától ez egy újabb elv az életemben, hiszen:
- ha egyszer nem tartom be az edzésprogramot, következőben már kihagyok egy napot, végül teljesen leállok;
- ha egyszer megszegem az ígéretemet, többször is meg fogom, végül semmit sem fog érni a szavam, még magamnak sem fogok hinni;
- ha egyszer megengedek magamnak/másnak valamit, amit nem szabadna, ismétlődni fog a dolog és magam sem tudom, hova fog vezetni;
- ha egyszer… gyakorlatilag mindenre érvényes. Annak tudatában csinálok meg valamit „egyszer”, hogy abból könnyen lesz akár szokás is.
A bejegyzésben említett könyvek:
- Harv Eker – A milliomos elme titkai – A gazdagság belső játszmájának elsajátítása
Charles Duhigg – A szokás hatalma – Miért tesszük azt, amit teszünk, és hogyan változtassunk rajta?
Továbbá ajánlom a téma kapcsán Hal Elrod – Varázslatos reggel – Egy nem is annyira magától értetődő titok, amely garantáltan megváltoztatja az életünket még reggel 8 előtt című könyvét is.
Sikert és boldogságot: