Szülőként sokan úgy gondolják (gondoljuk), hogy a gyerekeinket meg kell védenünk minden bajtól. Igen, meg kell védenünk őket az igazán nagy bajoktól, de úgy gondolom, hogy minden mást botlást és hibát hagynunk kell, hogy elkövessenek. Egyszerűen így működik az ember: ha nem fáj neki, nem tanul belőle. S ha belegondolunk, igazán nagy és fontos dolgokat tanulhatnak a gyerekeink az élet pofoncsapásaiból:
Minden, ami bosszant, türelmet taníthat nekünk.
Minden cserbenhagyás, minden csalódás arra taníthat, hogyan álljunk két lábbal a földön, s ha mégis elesnénk, hogyan álljunk fel újra.
Minden, ami felmérgesít, megtaníthat arra, hogy hol vannak a határaink s megtanulhatjuk azokat kitágítani. Megtanulhatunk együttérzéssel lenni mások iránt.
Minden, amit nem tudunk befolyásolni vagy irányítani, megtaníthatja nekünk az elfogadást.
Minden, ami meghalad bennünket, megtaníthatja nekünk azt, hogy erősebbnek, ügyesebbnek, okosabbnak kell lennünk. Azaz, hogy még van, amit tanulnunk.
Most, hogy belegondolok, mindezek nem csak a gyerekek számára fontosak. Mi, felnőttek is, akárhány évesek lehetünk, mindig tanulhatunk valamit az élet pofoncsapásaiból.
Sikert és boldogságot: