Egy statisztika szerint, amit nemrég olvastam, az emberek zöme – nagyjából 80%-a – negatív képet hordoz magáról. Túl kövér vagyok, túl szőrös vagyok, túl kopasz vagyok, túl kicsi a fizetésem, gyáva vagyok, kevés vagyok… Nem mondjuk ki ezeket, de a fejünkben újra meg újra elmondjuk magunknak. És elhisszük.
A negatív gondolatokkal az a baj, hogy valóra válnak. Amit gondolunk, azt elhisszük, tehát annak megfelelő döntéseket hozunk, azoknak megfelelően cselekszünk. Ha azt mondjuk, „kövér vagyok”, nem olyan ételeket fogunk fogyasztani, amit egy egészséges, fitt ember enne, nem fogunk minden reggel egy órát edzéssel tölteni, mert ezek nem vágnak egybe azzal a gondolattal, hogy „kövér vagyok”. Tehát egyre jobban el fogunk hízni. Amit gondolunk, azt elhisszük és nap mint nap azon igyekszünk – igaz, hogy nem tudatosan -, hogy az legyen a valóságunk. Rossz hírem van: össze fog jönni.
És ez ugyanúgy igaz minden másra is: „nem vagyok elég jó, túl ilyen vagyok, túl olyan vagyok, ezt gondolják rólam az emberek, szegény vagyok, beteg vagyok, satöbbi”. Így megy tönkre az egészségünk, így romboljuk le az önbizalmunkat, így mennek szét emberi kapcsolatok, és így megy csődbe az ember. Mindenre igaz! Mivel ezt ismételgeti az ember, a tudatalatti ezt úgy értelmezi, hogy fontos. A tudatalatti feladata pedig többek között az, hogy abban támogassa a tudatot, amiről azt gondolja, hogy fontos.
Most már tudjuk, hogy a gondolatok mennyire erősek, fordítsuk tehát a javunkra! Ami a negatív gondolatokra érvényes, ugyanúgy igaz a pozitív gondolatokra is. Aki túlsúlyosnak találja magát, mondogassa rendszeresen – és lehetőleg hangosan –, hogy „Csinos vagyok, és ideális testsúlyom van”. Tanítsuk meg a tudatalattinknak, hogy ez fontos számunkra, aztán pedig a tudatalatti lesz az, ami segíteni fog minket, hogy elérjük, hogy valóra váljon.
Tudom, borzasztó nehéz a tükörbe nézni, egy dolgot látni és egy másikat kimondani, de hát amúgy is rengeteget hazudunk önmagunknak (már semmi nem múlik azon, ha megeszem még ezt…), hazudjunk olyasmit, ami a javunkra válik!
Az érdekes dolog a tudatalattiban az, hogy a tudat alatt van, azaz nincs ahonnan tudja, hogy amit mondunk, igaz vagy sem. Ezért fontos, hogy ha kimondjuk a fenti mondatot, ne toldjuk meg gondolatban azzal, hogy „Ja, persze… túlsúlyos és ronda vagyok”, mert a tudatalattit nagyon összezavarjuk. Csak mondjuk ki, hogy Csinos vagyok, és ideális testsúlyom van” és képzeljük el, hogy tényleg úgy van!
Természetesen nem elég ezt egyszer-kétszer megcsinálni. Ismételni, ismételni, ismételni, látástól Mikulásig! Reggel, ahogy kinyílik a szemünk, napközben valahányszor elmegyünk a mosdóba, este az utolsó dolog legyen, mielőtt elalszunk. Addig ismételjük, amíg valóra válik.
Sikert és boldogságot: