S boldogan éltek, míg meg nem haltak… Így van ez a mesében, amikor két ember egymásra talál (ne menjünk bele a részletekbe, hogy a királyfi milyen alapon csókolja meg a parasztlányt, akit kb. fél perce látott meg) és boldogan élik le együtt az életüket. A valóságban azonban ritkán látunk ilyet. 

Szerintem a leggyakrabban elkövetett hiba egy párkapcsolatban az, hogy a párunkat biztosra vesszük. Vannak ugyanis olyan pillanatok az életben, amelyek akarva-akaratlanul ezt váltják ki belőlünk. Ezek közül a legjellemzőbb a házasság. Túl sokszor fordul elő, hogy a házasság éppen az ellenkező eredményt hozza, mint amit elvárnának az emberek tőle. 

Félreértés ne essék, nem vagyok házasság ellenes, hanem az ellen szólok, ami az emberek fejében ekkor történik. Azt gondolom, hogy sokan rosszul gondolják, a házasság semmire sem garancia, ugyanis semmi, de semmi nincs a égvilágon, ami egy embert örökre a másikhoz láncolhatna. Se gyűrű, se törvény, se pap, se Isten. Az embernek ugyanis van szabad akarata. Ma már olyan világot élünk, hogy ha nem bánunk jól a párunkkal, szabad akaratából elhagy és pont.

Úgy gondolom, hogy egy párkapcsolat nem csupa romantika, jókedv és kacagás – de azért lehet többnyire az! Nem csupán séta a naplementében, díszes vacsorák puccos éttermekben. Nem lesz mindig minden rendben, és nem fog mindig minden könnyen menni. Egy párkapcsolat akkor fog hosszú távon megmaradni, ha szilárd alapokra, azaz közösen meghatározott elvekre épül, amelyeket a legnehezebb időkben is mindketten betartanak. Ezek között van egy, ami igazán egyszerű: bánj jól a pároddal, különben valaki más fog.