Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatalember, aki ismeretlen vizekre evezett: elkezdett írni egy blogot. Nagyon lelkes volt és azt gondolta, hogy nagyon sok ember örülni fog az írásoknak és segíteni fog nekik elérni a céljaikat, boldogok és sikeresek lesznek. Alig várta, hogy megossza az ötleteit, gondolatait a nagyvilággal. Aztán egyik este érkezett egy hozzászólás: „Tök béna vagy, közhelyesek, unalmasak és laposak az írásaid”. Úgy érezte magát, mintha a nyakába zúdítottak volna egy vödör jeges vizet.
A fiatalember én vagyok és ez tényleg megtörtént velem. Mit tettem? Felhagytam a blogírással, mert nem nekem való. Nem! Eszembe jutott, amit Gary Vee mondott: „Az emberek véleménye az ő valóságuk, nem a tiéd. Az, aki negatív véleményt formál rólad és pocskodiázza az alkotásodat, valójában egy nagyon rossz helyen van épp az életében. Nem veled van baja, hanem saját magával, a saját helyzetével. Inkább sajnálni kell őt, mint haragudni rá. Együtt kell érezni vele, de semmiképp nem kell az ő véleményének hatása alá kerülni.”
Úgyhogy én is ezt tettem, így reagáltam a negatív véleményre. És tudod, mi történt? Az a személy, aki a fenti véleményt írta lett az egyik leglelkesebb követőm. Beismerte, hogy nem tudta, ki vagyok, nem tudta, mivel foglalkozom, semmit sem tudott rólam és a véleménye nem rólam szólt, hanem azokról, akik például közhelyes idézetekkel próbálnak követőtábort toborozni az MLM bizniszükhöz.
Nem engedhetjük, hogy más emberek – főként idegenek, akik magasról tojnak ránk – befolyásolják az életutunkat. Igen, van egy maroknyi ember, akinek a véleménye fontos lehet számunkra, de a többségé nem számít. Ezt azért tartsuk szem előtt legközelebb, amikor más emberek véleménye miatt hozunk egy döntést, lemondunk valamiről, amit szeretnénk, vagy épp átöltözünk, mert „mit fognak mások gondolni…”
Sikert és boldogságot: