Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatalember, aki ismeretlen vizekre evezett: elkezdett írni egy blogot. Nagyon lelkes volt és azt gondolta, hogy nagyon sok ember örülni fog az írásoknak és segíteni fog nekik elérni a céljaikat, boldogok és sikeresek lesznek. Alig várta, hogy megossza az ötleteit, gondolatait a nagyvilággal. Aztán egyik este érkezett egy hozzászólás: „Tök béna vagy, közhelyesek, unalmasak és laposak az írásaid”. Úgy érezte magát, mintha a nyakába zúdítottak volna egy vödör jeges vizet.

A fiatalember én vagyok és ez tényleg megtörtént velem. Mit tettem? Felhagytam a blogírással, mert nem nekem való. Nem! Eszembe jutott, amit Gary Vee mondott: „Az emberek véleménye az ő valóságuk, nem a tiéd. Az, aki negatív véleményt formál rólad és pocskodiázza az alkotásodat, valójában egy nagyon rossz helyen van épp az életében. Nem veled van baja, hanem saját magával, a saját helyzetével. Inkább sajnálni kell őt, mint haragudni rá. Együtt kell érezni vele, de semmiképp nem kell az ő véleményének hatása alá kerülni.” 

Úgyhogy én is ezt tettem, így reagáltam a negatív véleményre. És tudod, mi történt? Az a személy, aki a fenti véleményt írta lett az egyik leglelkesebb követőm. Beismerte, hogy nem tudta, ki vagyok, nem tudta, mivel foglalkozom, semmit sem tudott rólam és a véleménye nem rólam szólt, hanem azokról, akik például közhelyes idézetekkel próbálnak követőtábort toborozni az MLM bizniszükhöz.

Nem engedhetjük, hogy más emberek – főként idegenek, akik magasról tojnak ránk – befolyásolják az életutunkat. Igen, van egy maroknyi ember, akinek a véleménye fontos lehet számunkra, de a többségé nem számít. Ezt azért tartsuk szem előtt legközelebb, amikor más emberek véleménye miatt hozunk egy döntést, lemondunk valamiről, amit szeretnénk, vagy épp átöltözünk, mert „mit fognak mások gondolni…”