Emlékszel, amikor kisgyerek voltál és azt képzelted, hogy egy szuperhős vagy? Kerested a szuperképességedet, összeszorított szemmel próbáltad megállítani az időt? Nem?! Hú, akkor ezt lehet, hogy csak én csináltam… Sebaj! Akkor másként kérdem: voltak gyermekkori álmaid? Például eljutni Disneylandbe? És mi lett az álmokból? Valóra váltottad? Igen?! Gratulálok! Nem?! Akkor ez neked szól…
Az az igazság, hogy a legtöbben addig halogatjuk az álmainkat, amíg már túl késő. Mindig van egy idióta kifogásunk, mindig van valami, ami „fontosabb”. De mi lehet fontosabb a saját álmainknál? Nehogy válaszolj! Azt kell mondani: „semmi!”. Á, persze, önzőség… Majd ezt fogják felírni a sírodra: „Itt nyugszik ATENEVED. Önzetlenül élte le az életét… és magával vitte az álmait.” Persze, tudom, most én vagyok az álomromboló.
Sajnálom, de csak ennyivel szolgálhatok, ez az ok, aminek meg kellene győznie téged: ha nem váltod valóra az álmod, magaddal fogod vinni a túlvilágra. Annyira gyorsan telik az idő, hogy észre sem veszed, és már késő lesz. De mi lenne, ha a mai naptól kezdve nap mint nap tennél valamit érte? Előbb-utóbb csak valóra válna, nem igaz?
Szóval, ne legyél olyan, mint a tejfölös lángos a fesztiválon (ami a földön hever és mindenki azt tapodja), hanem állj fel, öltözz be a szuperhősruciba – igen, a bugyi kívül jár – és kezdd el hajszolni azt a csillagot, amire a te álmod van felírva. El sem tudod képzelni, hogy mennyire jól fog esni, amikor valóra válik az álmod, hogy mennyire kimondhatatlanul boldog és büszke leszel. Rajta! Ess neki!
Sikert és boldogságot: