Kezdjük az elején, éppen akkor, amikor a fejemben csengő ébresztőóra hangja, mint egy láncfűrész, vágta át az éjszakai csendet. Valójában azonban nem szólt az ébresztő, mert nem használok olyat. A paplan fülledt és meleg volt, mintha parázzsal lett volna bélelve. A párnám illata – amit az utóbbi időben mindig a kora hajnali kávé illata követett – most hiányzott, helyette valami csípős, savanykás izzadság szaga csapta meg az orromat. Mi történik velem?
Próbáltam összeszedni magam, de a szemem alatt éktelenkedő sötét karikák mintha ólomként nehezedtek volna a szemhéjaimra. Félig felülve találtam magam az ágyban. A laptopom fehér fénye szinte vakított, mintha egy hóviharban próbálnék sétálni napszemüveg nélkül. A gép ventilátora halkan zümmögött. Vártam egy pillanatot, amíg kissé kitisztult a látásom.
– 3:34 – olvastam le a képernyő sarkáról. – Ah! – nyögtem fel. – Ismét arra ébredtem, hogy alszom.
Az utóbbi napok hajtásában, most már sorban nem is tudom hányadszor történik ez velem.
– Ha már úgyis ébren vagyok, folytatom a munkát – gondoltam, de az agyam csak egy ködös zagyvalék volt, mintha valaki tejszínhabbal töltötte volna meg a fejemet. Az e-mailjeim, a prezentációim, a határidőim – minden csak egy nagy zaj volt a fejemben. Mintha száz különböző ember próbálna egyszerre beszélni hozzám, de én semmit sem értettem. Összecsuktam a laptopot és aludni próbáltam, de az agyam úgy zakatolt, mintha egy gyorsvonat száguldozott volna közvetlenül az ágyam mellett.
Dél körül az íróasztalnál bekapott gyorsétel íze csak tovább növelte a kellemetlen érzést, amit az azelőtt elfogyasztott tripla eszpresszó okozott. Az étel savanyú érzést hagyott a számban, mintha nem is én lennék, aki eszik.
– Nincs időm ezzel foglalkozni – sóhajtottam és visszatértem a munkához.
Aztán este hirtelen rosszul lettem. A homlokomon égető lázat éreztem, a testem fájdalmasan remegett. Ha nyeltem, olyan érzésem volt, mintha valaki törött üveget szórt volna a torkomba.
Még akkor sem tudatosult bennem, hogy a túlhajszoltság következményeivel nézek szembe. Amikor három nap lázas szenvedés után az ágyban fekve a laptopom után nyúltam, belém hasított a felismerés:
– Mit csinálok? Tényleg ennyire fontos a munka, hogy rááldozom az egészségem?
Minden jel arra utalt, hogy nem szeretem eléggé önmagam. Hát nem én irányítom a saját életemet? Miért kínzom magam mindezzel?
Visszatettem a laptopot a helyére és komolyan elgondolkodtam az életemen. Rájöttem, hogy az önmagunk iránti szeretet az egyik legfontosabb dolog, amit gyakorolnunk kell. Azóta minden nap próbálok önmagamra figyelni és olyan döntéseket hozni, amelyek nem csak a munkámat, hanem az egészségemet és a boldogságomat is szolgálják.
Megfogadtam, hogy többé nem hagyom, hogy a munkám vagy bármi más az egészségem rovására menjen. Megtanultam szeretni önmagam, és megértettem, hogy az élet nem csak a hatékonyságról szól. Az élet arról szól, hogy szeressük önmagunkat és értékeljük a pillanatokat, amikor valóban élünk.
GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK
- Miért fontos, hogy szeressük magunkat?
Az önszeretet nemcsak az érzelmi egészségünk szempontjából elengedhetetlen, hanem hosszú távon a fizikai egészségünknek és általános jólétünknek is az alapja.
- Mit jelent igazán szeretni önmagunkat?
Az önszeretet azt jelenti, hogy tetteink többnyire pozitív következményekkel járnak saját magunk irányába. Ez nemcsak azt jelenti, hogy gondoskodunk a fizikai egészségünkről, hanem azt is, hogy a mentális jólétünk iránti felelősséget is felvállaljuk.
- Miért nehéz az embereknek szeretni önmagukat?
Sok ember önmagát kritizálja és negatív módon beszél magáról, ami akadályozza az önszeretet kifejezését. Továbbá, sokan a külső elismerésre támaszkodnak, és nem ismerik fel saját belső értékeiket.
- Hogyan kezdhetem el jobban szeretni magam?
Szeresd önmagad úgy, hogy olyan döntéseket hozol, amelyek a fizikai és mentális egészségedet támogatják, mint például egészségesebb ételek fogyasztása, elegendő alvás biztosítása és a stressz csökkentése.
- Milyen hatással van az önszeretet a kapcsolatainkra?
Ha magunkat szeretjük, akkor másoknak is képesek vagyunk szeretetet adni. Ha nem szeretjük magunkat, akkor nehéz szeretetet adni másoknak is, sőt azt is elutasítjuk, hogy minket szeressenek.
Sikert és boldogságot: