Miért érezzük azt, mintha egy láthatatlan zsűri ítélné meg minden lépésünket? Például amikor egy új ruhát veszünk fel, folyamatosan azon aggódunk, vajon mit gondolnak róla a kollégáink? Vagy amikor egy posztot teszünk közzé a közösségi médián, és órákat töltünk azzal, hogy figyeljük a lájkok és kommentek számát? Miért érdekel annyira, mit gondolnak rólunk mások, akár olyan emberek, akiket még csak ismerünk? Nemrég én is szembesültem ezzel a helyzettel, amikor egy képzésen azon kaptam magam, hogy stresszelek, vajon tetszik-e az embereknek, amit mondtam magamról a bemutatkozóban. De vajon miért van ez így? Itt van öt meglepő ok, amiért a mások véleménye valójában nem számít annyira, mint gondolnád.
- Régen kis közösségekben éltünk, ahol mindenki egymást kukkolta és mindent megbeszéltek mindenkivel. Ma már így nem élünk, ennek ellenére megszállottan követjük még a barátaink barátai véleményét is a Facebookon. De talán itt az idő, hogy végre leváljunk az őseink pletykafészkes genetikájáról, és rájöjjünk, hogy az unokatesó régi osztálytársának a kommentje nem olyan fontos.
- Abban hiszünk, hogy a többségnek biztos igaza van. Pedig néha a tömeg nagy tévedésekbe esik, mint amikor azt hitték, hogy lapos a Föld. Szóval lehet, hogy az összes ismerősünk szerint fura a frizuránk, de attól még nekünk tetszedhet.
- Imádunk a többi emberhez igazodni, nehogy kakukktojásnak nézzenek. Pedig a legnagyobb felfedezések és találmányok azoktól származnak, akik nem féltek kilógni a sorból. Gondoljunk csak arra az őrült Einsteinre, aki borzas hajjal rohangált, vagy arra a fiatal srácra, aki farmerban és pólóban alapította meg az Apple-t.
- Epekedünk a figyelemért és elismerésért, még olyanoktól is, akiket alig ismerünk. Pedig az idegenek véleménye annyit számít, mint rejtett számmal megcsengetni valakit az éjszaka közepén. Ideje lenne inkább az igaz barátainkkal és családunkkal törődni! Vagy legalább olyanokkal, akiktől kapunk egy sütit, ha megdicsérjük a frizuráját.
- Természetesen mindannyiunk lelke mélyén ott lakozik az ősi vágy a törzsi elfogadásra. De ma már tudjuk, hogy elég pár ember véleménye, aki igazán szeret minket. A nagymama, aki mindig azt főz, amit szeretünk, a legjobb barát, aki megvigasztal, ha szakítunk, vagy a párunk, aki elviseli a horkolásunkat. A többi ember? Falra hányt borsó. Pfuj. Senki sem kíváncsi rá.
Bár a társadalom és a közösségek véleménye bizonyos szinten fontos lehet, ne hagyjuk, hogy ez teljesen uralja az életünket. Legyünk bátrak a saját utunkat járni, figyelmen kívül hagyva a felesleges kritikákat és negatív véleményeket.
GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK
Miért olyan nehéz figyelmen kívül hagyni mások véleményét?
Mert az ember társas lény, és gyakran félünk az elutasítástól és az egyedülléttől.
Hogyan befolyásolhatja a mások véleményére való túlzott figyelem az önbecsülést?
Ha túlzottan mások véleményére támaszkodunk, az alááshatja az önbecsülésünket és önbizalmunkat.
Mikor érdemes figyelembe venni mások véleményét?
Amikor konstruktív kritikát vagy hasznos tanácsot nyújtanak, ami segíthet a fejlődésünkben.
Hogyan lehet megtanulni kevésbé törődni mások véleményével?
Önismerettel, önbizalom építéssel és a saját értékeink és céljaink fókuszálásával.
Sikert és boldogságot: