Hányszor fordul elő az életben, hogy szeretnénk valamit, de félünk belevágni? Vagy elkezdjük, de az első akadálynál feladjuk, mert nehéz vagy kényelmetlen? Sokan mondják: ha valami nem megy, ne erőltesd. De ez nem mindig jó tanács.
- A „nehéz” nem egyenlő lehetetlennel
Az igazán értékes dolgokért meg kell küzdeni – ezt tudjuk. De attól, hogy valami kihívást jelent, még nem lehetetlen. Sőt, a nehézségek ellenére is élvezhetjük az utat, ha a célunk motivál minket. Ahogy Nelson Mandela mondta:
„Mindig lehetetlennek tűnik – amíg meg nem csináljuk.”
Rossz módszer, zsákutca
Néha azért akadunk el, mert rosszul állunk hozzá. Mint amikor szilvásgombócot akarunk főzni, de hagymaaprítással kezdjük. Akkor se add fel! Csak változtass a megközelítéseden!
Haladj visszafelé
És itt jön kapóra az a technika, amit én egyszerűen reverzív dekonstrukciónak hívok: kezdd a végével és haladj visszafelé! Bontsd le a célt kisebb lépésekre, mikro-feladatokra! Így megkapod az útvonalat, amin haladnod kell. A részletekben rejlik a siker kulcsa.
A félelem börtöne
Sokszor a félelem bénít meg. Mint az írót az írói blokk: attól retteg, hogy nem lesz elég jó, amit alkot, ezért inkább nem is próbálkozik. Épp ezért ne a tökéletességre törekedj, hanem a fejlődésre! A félelem csak egy érzés, de a kudarc a feladással kezdődik. Ha belekezdtél, fejezd is be! Már azzal is nyertél, hogy megpróbáltad.
Mikor adjuk fel?
Persze vannak helyzetek, amikor az ember falakba ütközik. Hiába minden erőfeszítés, nem jut előrébb. Itt az ideje őszintén megkérdezni magunktól:
– Tényleg ez az én utam?
– Nem változtak a prioritásaim?
– Van más megoldás, másik út a célhoz?
– Mit tanultam eddig, miben fejlődtem?
Ha úgy érzed, minden követ megmozgattál, de mégsem haladsz, talán ideje elengedni. De ne azért, mert nehéz, hanem mert rájöttél, hogy van ennél fontosabb, jobb, hozzád illőbb cél. Az elengedés nem kudarc, hanem felismerés.
Ha elesel, állj fel!
Mindannyian botlunk, hibázunk, falakba ütközünk néha. Ez nem tragédia, hanem az élet része. A kérdés az: ott maradsz a földön, vagy felállsz, megtisztítod a ruhád és mész tovább? Minden elesés egy lecke. Minden felállás egy kis győzelem. Légy büszke minden egyes lépésre – főleg azokra, amiket félelemmel a szívedben teszel meg.
„Az élet titka, hogy hétszer esünk el és nyolcszor állunk fel.” – japán közmondás
Ne feledd: amíg küzdesz, nem vesztettél. Sőt, többet nyertél, mint hinnéd. Erőt, tapasztalatot, bölcsességet, önismeretet. Ezek felbecsülhetetlen kincsek az élet nagy kalandjában.
Szóval, ha elesel, ne maradj a földön! Állj fel és menj tovább! Lehet, hogy poros leszel és sebzett – de a legszebb lelkek mindig horzsolásokkal tarkítottak. Vár a világ, csak érte kell nyúlni. Rajta, merj nagyot álmodni és tenni!
Sikert és boldogságot: