Anna mindig is küzdött a korai keléssel. Hiába állította be este a legkorábbi időpontra az ébresztőt, reggel, amikor megszólalt, mindig talált kifogást, hogy miért is maradjon még tíz percet az ágyban. Aztán a tíz percből húsz lett, majd harminc, és mire felébredt, már rohannia kellett, hogy elérje a buszt a munkába. Aztán valami megváltozott…
- Anna mindig is tudta, mennyire fontos lenne, hogy reggel időben keljen fel, mert lenne egy kis ideje magára, egy nyugodt reggelire. De hiába, az ágy mindig erősebbnek bizonyult.
Egyik nap Anna egy előadást hallgatott a személyes fejlődésről. Az előadó arról beszélt, hogy nem az érzéseink irányítanak minket, hanem mi döntünk arról, hogyan reagálunk rájuk. Ez megragadta Anna figyelmét.
„Szóval, ha reggel álmosnak érzem magam, az csak egy érzés. De én dönthetek úgy, hogy felülkerekedek rajta, és felkelek, mert ez számomra fontosabb” – gondolta Anna. Elhatározta, hogy kipróbálja ezt a megközelítést.
Másnap reggel, amikor megszólalt az ébresztő, Anna első gondolata az volt: „Úristen, de álmos vagyok, aludnék még!”. De aztán eszébe jutottak az előadó szavai. Vett egy mély levegőt, és így szólt magához:
„Igen, álmos vagyok. De az, hogy időt szánok magamra reggel, fontosabb számomra, mint az a pár perc extra alvás. Felkelek, mert ezt választom.”
És felkelt. Nehéz volt, de sikerült. Volt ideje egy csendes reggelire, és amikor elindult dolgozni, sokkal kiegyensúlyozottabbnak és energikusabbnak érezte magát, mint máskor.
Persze nem ment ez mindig ilyen simán. Voltak reggelek, amikor Anna engedett a kísértésnek és a párnájába fúrta a fejét. De ahogy teltek a hetek, egyre gyakrabban sikerült felülkerekednie az álmosságán és felkelnie, mert tudta, hogy ez viszi közelebb a céljaihoz.
És ez a hozzáállás lassan beszivárgott az élete más területeire is. Amikor a munkahelyén egy unalmas, de fontos feladatot kellett elvégeznie, Anna már nem tért ki előle. Amikor este fáradtan zsörtölődött volna a férjével, inkább vett egy mély levegőt és kedvesen válaszolt. Vagy amikor vasárnap délután a kanapé helyett a futást választotta, mert tudta, hogy ez tesz jót a testének és a lelkének.
Anna rájött, hogy a kulcs a tudatosságban rejlik. Ha felismerjük az érzéseinket, de nem azonosulunk velük, ha emlékeztetjük magunkat arra, mi igazán fontos számunkra, akkor képesek vagyunk felülkerekedni a pillanatnyi hangulatunkon, és a hosszú távú céljaink szerint cselekedni.
Persze ez nem volt mindig könnyű. De ahogy Anna egyre többször gyakorolta ezt a fajta tudatos döntéshozatalt, egyre természetesebbé vált számára. És egyre többször tapasztalta meg a jutalmát is: egy kiegyensúlyozottabb, célratörőbb, elégedettebb életet.
„Nem az számít, hogy mit érzünk. Az számít, hogy mit teszünk azzal, amit érzünk.” – Susan David
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az érzelmeink, a hangulatunk irányít minket. De ha megértjük, hogy valójában mi döntünk minden pillanatban, felszabadító erőt kapunk a kezünkbe.
Legközelebb, amikor azon kapod magad, hogy nincs kedved valamihez, amit pedig fontosnak tartasz, jusson eszedbe Anna! Vegyél egy mély levegőt, emlékeztesd magad, miért is fontos ez neked, és hozd meg a döntést, hogy felülkerekedsz a pillanatnyi érzéseiden! Lehet, hogy nem lesz könnyű – de megéri. Mert minden ilyen apró győzelem közelebb visz ahhoz, aki lenni szeretnél.
Sikert és boldogságot: