Egy férfiról szeretnék ma mesélni neked, aki tökéletes apának hitte magát. Megdöbbentő, hogy egyetlen pillanat alatt darabokra hullt ez az ideális kép, amikor az ötéves kislánya megkérdezett tőle valamit.
Ez a férfi úgy élte le élete első 30 évét, hogy végig arra a pillanatra készült, amikor végre apa lesz. Nélkülöző családban nőtt fel, és már kiskorában eldöntötte: ő a családjának mindent meg fog adni! Rengeteget tanult, majd még sokkal többet dolgozott, és 30 évesen úgy látta, elérkezett az idő a családalapításra. Megkérte a barátnője kezét, aki boldogan igent mondott és még abban az évben összeházasodtak.
Nemsokára megérkezett az első gyermekük, egy gyönyörű kislány. És a férfi boldog volt. Aztán pár évvel később újabb áldás szállt a házra, s a férfi álma beteljesült: a család teljes volt. Semmi többre nem vágyott már, és nem feledte el egy pillanatra sem, hogy mit fogadott meg gyerekként – mindent megadott nekik. Takaros kertes házban laktak, a gyerekek semmiben sem szenvedtek hiányt. A férfi elégedett és boldog volt.
Egyik reggel az apa egy üzleti útra készült, és épp a bőröndjébe csomagolta a ruháit, amikor az ajtóban megjelent a nagyobbik lánya. Csak nézte szótlanul, ahogy az apukája pakolta be az ingeket és fehérneműket, s közben az ujjaival babrált. Aztán hirtelen megszólalt:
- Apa, miért mész el újra három napra?
- Honnan tudtad, hogy három napra utazok el? – kérdezte meglepődve az apa.
- Kiszámoltam – felelte a lánya.
- Mert dolgoznom kell. Így gondoskodom rólad, a testvéredről és anyáról. Tudod, csak így tudok mindig ételt tenni az asztalra – válaszolta, aztán folytatta a csomagolást.
A kislány hallgatott egy darabig, aztán újra megszólalt:
- Apa, ha ezután kevesebbet eszek, többet leszel itthon?
A férfi kővé dermedt. Egy pillanat alatt világossá vált előtte, hogy mindent rosszul gondolt. Rájött, hogy míg ő keményen dolgozott, hogy mindent megadjon a családjának, épp a legfontosabbat nem adta meg nekik: önmagát, az idejét, a jelenlétét.
Átölelte a kislányát, és a fülébe súgta:
- Nagyon szeretlek, tudod? És ígérem, hogy ezután többet leszek veletek. Mert rájöttem, hogy ti vagytok a legfontosabbak nekem ezen a világon.
Ettől a naptól kezdve a férfi máshogy állt a munkájához és a családjához. Rájött, hogy az igazi érték nem a pénzben és az anyagi javakban rejlik, hanem a szeretetben, az együtt töltött időben, a közös élményekben. Megtanulta, hogy az egyensúly a kulcs: dolgozni is kell, de legalább annyira fontos a családdal lenni.
A tanulság mindannyiunk számára
Ez a történet mindannyiunknak üzen valamit. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az anyagi biztonság, a karrier, a siker a legfontosabb. De a végén rá kell jönnünk, hogy ezek mit sem érnek, ha nincs kivel megosztani őket.
Nem azt mondom, hogy ne dolgozzunk keményen, ne törekedjünk a jólétre. De ne felejtsük el közben, hogy mi ad igazán értelmet az életünknek: a kapcsolataink, a szeretteink. Szánjunk rájuk időt, figyeljünk oda rájuk, legyünk jelen az életükben! Mert ezek azok a kincsek, amiket semmilyen pénzen nem vehetünk meg.
Sikert és boldogságot: