Gizus egy negyvenes éveiben járó, két gyermeket nevelő édesanya, aki 17 éve dolgozott már könyvelőként, nap mint nap ugyanazokat a számokat pörgetve, ugyanabban az irodában. Az élet nem volt könnyű: a család éppen hogy kijött a két fizetésből, de legalább biztonságban érezték magukat. Vagy mégsem?
A váratlan fordulat
Egy átlagosnak induló hétfő reggelen Gizus főnöke behívatta az irodájába. A szavak, amelyektől mindig is rettegett, most valósággá váltak: „Sajnálom, de meg kell válnunk tőled.” A cég átszervezés miatt leépítésre kényszerült, és Gizus állása lett az egyik áldozat.
„Úgy éreztem, mintha egy szakadék szélén állnék” – emlékezett vissza Gizus. „Hogyan fogjuk eltartani a gyerekeket? Mi lesz velünk?”
A kétségbeesés napja
Gizusnak egy hónapja volt arra, hogy új állást találjon. De mintha az egész világ összeesküdött volna ellene. A napok úgy suhantak el, mint a gyorsvonat az állomáson, és hiába küldte el önéletrajzát tucatnyi helyre, válasz sehonnan sem érkezett.
„Minden egyes elutasítás után azt éreztem, hogy egy lépéssel közelebb kerülök a teljes összeomláshoz” – vallotta be Gizus.
A lehetőség kopogtat
Aztán, amikor már minden reménytelennek tűnt, Gizus rábukkant egy hirdetésre: egy neves alapítvány keresett irodavezetőt az újonnan nyíló helyi fiókjához. Bár a pozíció eltért a megszokott könyvelői munkától, Gizus úgy döntött, megpróbálja.
„Azt gondoltam, nincs mit vesztenem” – mesélte mosolyogva.
Az események innentől felgyorsultak. Egy interjú, majd még egy, végül egy harmadik beszélgetés, és Gizus megkapta az állást.
Új fejezet
Most, öt évvel később, Gizus szemében különös fény csillog, amikor a munkájáról beszél. „Tudod, sosem szerettem igazán a könyvelést. A szüleim nyomására választottam ezt a pályát. De amit most csinálok? Ez valódi szenvedély!”
Az alapítványnál végzett munka nem csak egy állás Gizus számára. Érzi, hogy amit csinál, annak valódi hatása van az emberek életére. A segítségnyújtás mindig is közel állt a szívéhez, és most nap mint nap ezt teheti.
„Ha valaki öt évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy az állásom elvesztése lesz életem legjobb fordulata, biztosan kinevetem. De most? Nem tudnék hálásabb lenni ezért a lehetőségért.”
A tanulság
Gizus története arra emlékeztet minket, hogy néha a legnagyobb félelmeink válhatnak a legnagyobb áldásainkká. Ahogy ő fogalmaz: „Néha a legrosszabb dolgok azok, amelyek a helyes útra terelnek bennünket.”
Az élet gyakran tartogat meglepetéseket számunkra. Néha ezek a meglepetések ijesztőnek tűnhetnek, de ha van bátorságunk szembenézni velük, és nyitottak maradunk az új lehetőségekre, olyan utakra vezethetnek, amelyekről álmodni sem mertünk.
GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK
Hogyan maradjunk pozitívak egy olyan helyzetben, mint Gizusé?
Fontos, hogy ne essünk kétségbe. Próbáljunk meg minden nap tenni valamit a céljainkért, legyen az akár csak egy önéletrajz elküldése. A pozitív hozzáállás segít abban, hogy észrevegyük a lehetőségeket.
Hogyan kezeljük a változástól való félelmet?
Emlékezzünk arra, hogy a változás az élet természetes része. Próbáljuk meg a félelmet izgalomként átkeretezni. Mi a legrosszabb, ami történhet? Na és mi a legjobb?
Mit tegyünk, ha úgy érezzük, zsákutcába jutottunk a karrierünkben?
Érdemes elgondolkodni azon, mi az, amit igazán szeretünk csinálni. Néha egy hobbi vagy egy önkéntes munka vezethet el az új karrierlehetőségekhez.
Hogyan találhatjuk meg a szenvedélyünket, mint Gizus?
Figyeljünk oda, mi az, ami igazán feltölt minket energiával. Miben veszítjük el az időérzékünket? Ezek lehetnek azok a területek, ahol a szenvedélyünk rejlik.
Sikert és boldogságot: