Találkozol egy baráttal, és az első húsz percben arról beszéltek, hogy mi minden idegesítő mostanában. A szomszéd, aki hajnalban fúr. A kolléga, aki mindig késik. A politikus, aki már megint olyat mondott. A forgalom, ami egyre rosszabb. Mire a beszélgetés végére értek, mindketten frusztráltabbak vagytok, mint előtte. Klasszikus.
A negatív-identitás titkos csapda
Ha minden nap azon lovagolsz, mi idegesít, egy idő után az leszel, amit utálsz. Úgy fogsz kinézni, mint egy két lábon járó vélemény. Véleményed lesz a forgalomról, a kollégádról, a politikáról, a párizsiról – de ha megkérdezik: „És te mit szeretsz?” – ott már homály. Mintha valaki egész nap kritizálná a másik házát, miközben nála még az alap sincs lerakva.
A negativitás kimerít, nem inspirál
Az örökös utálat olyan, mint egy belső energiaporszívó. Minden szavad után érzed, hogy fáradsz.
- A gondolataid egyre szűkebbek.
- Az emberek kerülik a társaságod.
- A boldogság… hát, az pont nem jön.
Mert míg mások fát ültetnek, te csak a tuskókról vitázol.
A nagy trükk: fordítsd meg a fókuszt!
Nem arról van szó, hogy minden szivárvány és unikornis. De ha a figyelmedet arra teszed, amit építeni szeretnél, akkor jön az energia. Jönnek az ötletek. És jönnek az emberek, akik nem az időjárásról panaszkodnak, hanem ernyőt tartanak, amikor esik.
Amikor pozitivitás-identitást építesz, az történik, hogy:
- nemcsak a világ változik körülötted, hanem te is, belülről,
- vonzani kezded azokat, akik alkotni akarnak, nem csak dühöngeni,
- elkezded látni a lehetőségeket – nem csak a hibákat.
5 lépés, hogy ne a gyomot nézd, hanem virágot ültess
- Cseréld ki a „mi idegesít?” kérdést erre: „Mi inspirál?”
A válaszod megmutatja, merre menj tovább. - Vedd észre a szavaidat!
Minden „utálom” után tegyél hozzá egy „de szeretem, amikor…”. Instant varázslat. - Fogalmazz értékek mentén.
Ne csak azt mondd, hogy nem tetszik a zaj, hanem hogy értékeled a nyugalmat. Máris elegánsabb. - Találj egy „pozitív-közösséget”!
Olyan embereket, akik nem csak kommentelnek, hanem építenek. Hidd el, vannak ilyenek. Még ha nem is a Facebook-csoportokban bujkálnak. - Lépj. Cselekedj. Tegyél valamit.
Akármekkora apróság. A tett mindig több, mint az elégedetlen bólintás.
A gondolataid kertje: ültess, ne csak gyomlálj
Az életed olyan, mint egy kert. Ha csak a gazt téped, de nem ültetsz virágot, akkor legfeljebb egy jól kigyomlált semmid lesz. Viszont ha elkezdesz ültetni, előbb-utóbb zöldülni kezd. És az energia, amit eddig a harcra fordítottál, most az alkotásba ömlik.
Ne harcolj a sötétség ellen. Kapcsold fel a lámpát.
GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK
- Mi van, ha már annyira megszoktam a panaszkodást, hogy fel sem tűnik?
Vezess „fröccs naplót”! Egy napig írd le, mikor panaszkodsz, mire, és milyen érzés utána. Meg fogsz lepődni. Aztán kezdj minden panaszos gondolat után mondani valamit, amit szeretsz. Bónusz: még az arcod is kisimul. - De hát néha tényleg harcolni kell, nem?
Persze! De nem mindegy, hogy miért. A harc akkor emel, ha valamiért harcolsz – nem csak valami ellen. Ne a tüzet akard eloltani – inkább építs víztározót. - A pozitív gondolkodás nem áltatás?
Nem, ha nem cukormázzal próbálod leönteni a valóságot. Ez nem rózsaszín szemüveg, hanem stratégiai fókuszváltás: nem menekülés a valóságtól, hanem döntés, hogy mit kezdesz vele. - Hogyan kezeljem a környezetem, ha mindenki negatív?
Légy te a wifi a pincében. Aki sugároz ott is, ahol más csak sóhajt. Vezesd át a beszélgetést építő irányba, és tudd: nem kell mindenkivel egy frekvencián lenni – de megtanulhatsz pozitivitást sugározni.
Sikert és boldogságot: