Képzeld el, hogy épp csodás hangulatban vagy. A kávé tökéletes, a nap süt, a hajad pont úgy áll, ahogy kell… aztán valaki odavágja: „Ez a póló… különös.” Bumm! Már robbansz is. Csak hát… lehet, hogy tényleg a pólóra gondolt. Vagy a színére. Vagy csak féltékeny, mert neki is volt ilyen, de kávét öntött rá 2007-ben. Lényegtelen: te ezen megsértődsz, mert te úgy érted, hogy beléd kötött. Na és itt jön a lényeg: nem muszáj megsértődnöd. Sőt, egyáltalán nem kell megsértődnöd, még akkor ha sem, ha tényleg beszóltak neked.
A nyitott szív csapdája
Aki nyitott szívvel él, az boldogabb – de cserébe sebezhetőbb is. Ez olyan, mint paintballban sisak nélkül rohangálni. Romantikus, bátor, meg minden… de ha betalálnak, na az fáj. A megoldás nem az, hogy bezárkózunk, hanem az, hogy megtanuljuk: nem szól minden nekünk.
Nem vagy a világ középpontja… és ez megnyugtató
A párod rádripakodik: „Ülj már veszteg!” – és te megsértődsz. Pedig lehet, hogy csak bedöglött a laptopja, elfogyott a kávé, és az utolsó idegszála is. Te meg ott voltál, mint egy szomorú kis céltábla. De nem te vagy a cél. Csak rosszkor voltál rossz helyen.
A túlreagálás ára
Ha minden megjegyzésnél felrobbanunk, az nem vagányság. Az idegrendszerünket eszi fel, a kapcsolatainkat meg szép lassan megfőzi, mint egy kukta a pacalpörköltet. (Vega vagyok, nem tudom, hogy a pacalt hogy főzik – de nyugodtan beszólhatsz, nem fogok megsértődni.) A legtöbb ember nem ellened van, csak épp elfáradt, éhes, vagy unja a saját életét. És ez oké. Te is voltál már így. Vagy most is vagy.
A kommunikáció varázsa
Ha valaki tényleg veled van kiakadva, kérdezd meg. Ne találgass, ne játssz passzív-agresszív drámakirály(nő)t. Ha nem mondja el, mi baja, akkor jogosan teszel úgy, mintha nem rólad szólna. Mert lehet, hogy tényleg nem.
Végső szabály:
Ha nem mondják, hogy veled van baj, akkor nincs bajod. Nem veszed magadra, nem robbantod fel a családi békét, nem kezded el lájkolgatni az exed posztjait bosszúból. Egyszerűen csak… továbbmész. Mint egy felnőtt. Vagy egy Jedi. Ugyanaz.
Gyakran Ismételt Kérdések
- Mi van, ha mégis rossz szándékból bántottak meg?
Akkor se sértődj meg – állj bele, kérdezz vissza nyugodtan: „Ezt hogy értetted?” A nyílt kommunikáció még mindig menőbb, mint a duzzogás. - Nem leszek túl „lúzer”, ha nem reagálok semmit?
A nyugalom nem lúzerség, hanem szupererő. A hiszti az új hülyeség. Komoly ember nem borul ki minden apróságon. - De ha mindig én vagyok a céltábla?
Akkor nem sértődni kell, hanem határt húzni. Nem minden a „ne vedd magadra” elv – néha tényleg el kell határolódni. - Hogy lehet megtanulni nem megsértődni?
Gyakorlással. Mint a fekvőtámaszt – eleinte fáj, aztán izmosabb leszel tőle. Figyeld meg, mikor sértődsz meg, és mondd magadban: „Ez most tényleg rólam szól?” - Mit csináljak, ha a másik ember tényleg bunkó volt?
Lélegezz. Aztán döntsd el: Megéri vitába szállni? Vagy inkább megyek egy kört és eszek egy kekszet? Nem minden háborút kell megnyerni. Elég, ha nem veszel részt mindegyikben.
Sikert és boldogságot: