Volt már olyan napod, amikor este hazaértél, ledobtad a táskád, és arra gondoltál: „Hullafáradt vagyok, mégsem vagyok semmivel sem előrébb, mint tegnap!” Nem fáradtság volt. Inkább az a furcsa, üres érzés, hogy ment a pörgés, mégsem mozdult semmi. Itt szokott becsúszni a nagy félreértés. Hogy ha még többet dolgozol, akkor majd valami történik. Előléptetés, elismerés, pénz, nyugalom. Bármi. Csakhogy a valóság sokszor az, hogy csak egyre mélyebb árkot ásol – rossz helyen.
Láttam már olyat, hogy valaki évekig tolta a túlórát, miközben a kollégája „csak” tanult: kommunikációt, tárgyalást, önmenedzsmentet. Nem lett zsenibb. Csak hatékonyabb. És egyszer csak ott állt egy jobb pozícióban, kevesebb munkával.
Nem a kemény munka a gond. Hanem az, amikor a kemény munka nem fejlődéssel párosul.
A robot üzemmód csapdája
A napi 10–12 óra meló biztonságérzetet ad. „Hasznos vagyok.” „Dolgozom.” „Megérdemlem.”
Közben észrevétlenül átváltasz túlélésre. Feladat–feladat–feladat. Mint egy végtelen futószalag.
A fejlődés viszont nem itt történik. Hanem akkor, amikor megállsz, ránézel magadra, és felteszed a kényelmetlen kérdést: jobb vagyok-e, mint fél éve? Nem elfoglaltabb. Nem fáradtabb. Jobb.
Az önfejlesztés nem spirituális köd. Sokkal prózaibb. Tanulás. Gyakorlás. Finomhangolás. Olyan, mint amikor nem erősebben csapod a billentyűzetet, hanem megtanulsz gyorsabban gépelni.
Miért ér többet a fejlődés, mint még egy túlóra?
Mert a túlóra egyszer fizet. A fejlődés újra és újra.
A pénz fenntart. A tudás viszont termel. Önbizalmat. Lehetőséget. Alkupozíciót.
Amikor jobban kommunikálsz, kevesebb félreértésed lesz. Kevesebb stressz. Több igen.
Amikor jobban ismered magad, nem vállalsz el mindent. Csak azt, ami számít.
És igen, van egy mellékhatás: nem esel szét. A folyamatos hajtás lassan megeszi az idegrendszeredet. Az önmagadba fektetett energia viszont visszatölt. Mentálisan. Fizikailag. Emberileg.
Hová érdemes tenni az energiát?
Nem kell mindent egyszerre. Sőt.
- Hozzáállás – ez a belső szoftver. Ha ez bugos, minden más is az lesz.
- Kommunikáció – egy jól időzített mondat néha többet ér, mint egy egész heti munka.
- Önazonosság – nem csak jónak lenni számít, hanem felismerhetőnek.
- Képességek – amihez értesz, az a valódi tőkéd. Nem a pozíciód.
Ez nem motivációs hab. Egyszerű logika: ha nő az értéked, nő a mozgástered. És onnantól már nem csak dolgozol az életedért – alakítod.
A kérdés tehát nem az, hogy bírsz-e még egy kicsit többet.
Hanem az, hogy mikor kezdesz el dolgozni azon, aki ezt az egészet csinálja: magadon.
GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK
Hogyan fér bele az önfejlesztés egy amúgy is zsúfolt napba?
Nem „belefér”, hanem kivált. Napi 10–15 perc tanulás hosszú távon órákat spórol meg ugyanazon feladatokon.
Mi adja a leggyorsabb eredményt?
A kommunikáció. Egy tisztább kérdés, egy jobb visszajelzés, egy határozottabb megszólalás azonnal hat.
Mi van, ha a munkahelyemen nem értékelik ezt?
A piac előbb-utóbb igen. Az önfejlesztés nem egy főnöknek szól, hanem a jövőbeli lehetőségeidnek.
Nem önzőség inkább magamra költeni?
Ugyanannyira „önző”, mint karbantartani egy szerszámot. Használhatóbb leszel tőle – mások számára is.
Honnan tudom, hogy jó irányba megyek?
Amikor kevesebb erőfeszítéssel hozol jobb eredményt, és nem érzed magad folyamatosan kifacsarva.
Sikert és boldogságot: