Valahol most is van valaki, aki mintha turbó fokozatba kapcsolt volna. A cége pörög, az előléptetéseket dobálják utána, az edzőteremben pedig úgy fejlődik, mintha titokban szuperkatonai programban venne részt. Te meg ülsz a konyhaasztalnál, kávéval a kezedben, és azon gondolkodsz: „Én mit csinálok rosszul?”
Ismerős érzés. Csak van vele egy gond.
Az összehasonlítgatás olyan, mint vezetés közben állandóan a visszapillantó tükröt bámulni. Előbb-utóbb nekimész valaminek. És nem azért, mert béna vagy, hanem mert nem arra nézel, amerre haladsz.
Nem statiszta vagy valaki más filmjében
Nem azért születtél, hogy mások életének díszlete legyél. Van saját forgatókönyved, saját tempód, saját ritmusod. Ha az életed egy könyv, mi értelme lenne más fejezetét bemásolni? Nemcsak unalmas lenne, de hamis is. A te történetedet senki nem tudja helyetted megírni.
Láttam már olyat, hogy valaki „jól teljesített”, mindent kipipált a társadalmi checklisten, mégis üres tekintettel bámult maga elé egy péntek estén. És olyat is, aki lassan, kerülőutakon haladt, de közben élvezte, amit csinál. Kitalálhatod, melyik volt irigylésre méltóbb.
Rossz pályán nem lehet nyerni
Az egyik legnagyobb csapda, amikor mások mércéjével méred magad. Ez kb. olyan, mintha sakkoznál, miközben a másik fél pókerezik. Teljesen más szabályok, más cél, más készségek. Nem az a feladatod, hogy legyőzd őt, hanem hogy jól játssz a saját játékodban.
És igen, nehéz higgadtnak maradni, amikor a szomszéd már a harmadik autóját cseréli, te pedig számolgatod, belefér-e idén egy hét Balaton. Csak épp azt nem látod, mi van a kirakat mögött. Mennyi stressz, mennyi kompromisszum, mennyi „majd egyszer pihenek”.
A közösségi média a legnagyobb illúziógyár
Az emberek nem a hétköznapi valóságukat posztolják, hanem a csúcspontokat. A mosolyt, nem a kimerültséget. A sikert, nem az odáig vezető bénázást. A pezsgőt, nem az álmatlan éjszakákat.
Ezért érződik úgy, mintha mindenki más előrébb tartana. Pedig csak a vágott verziót látod.
Tartsd a szemed a saját lapodon
Emlékszel a dolgozatokra? Amikor a melletted ülő papírját lesni próbáltad, és a végén csak összezavarodtál? Az életben sincs ez másképp. Ha folyton más tempóját figyeled, elveszíted a sajátodat.
Lehet, hogy most lassan haladsz. Lehet, hogy látszólag nem történik semmi. De a bambusz is évekig csak gyökeret növeszt a föld alatt, mielőtt látványosan kilőne. Ki mondta, hogy nálad nem épp ez a szakasz zajlik?
A lassú haladás is haladás. Nem sprinten vagy, hanem egy hosszú sétán. És itt nem az számít, ki ér oda előbb, hanem hogy közben nem veszted-e el önmagad.
Gyakran ismételt kérdések
Mit tegyek, ha folyton másokhoz hasonlítom magam a közösségi médiában?
Szűrj. Tudatosan. Kövess kevesebb embert, és csak olyat, aki nem lehúz, hanem épít. Az unfollow nem bunkóság, hanem önvédelem.
Hogyan fókuszáljak a saját fejlődésemre, amikor mindenki sikeresebbnek tűnik?
Írd le a saját haladásodat. Apró dolgokat is. Ha visszanézel egy hónap múlva, rájössz, hogy nem állt meg az életed, csak nem volt reflektorfényben.
Mi van, ha tényleg le vagyok maradva a korosztályomhoz képest?
Ki állította fel ezt a menetrendet? Az élet nem tanterv. Van, aki korán talál rá a hivatására, más később – és mindkettő teljesen rendben van.
Hogyan maradjak motivált, ha lassú a tempó?
Ne motivációt várj, hanem rendszert. Kis, vállalható lépések, rendszeresen. A lelkesedés gyakran csak utólag érkezik.
Miért ilyen nehéz elfogadni, hogy mindenki más tempóban halad?
Mert gyerekkorunktól rangsoroltak minket. Jegyekkel, érmekkel, helyezésekkel. Csakhogy az életben nincs egységes pontozólap.
Sikert és boldogságot: