20 év múlva, az egyedüli emberek, akik emlékeznek fognak rá, hogy túl sokat dolgoztál és mennyit túlóráztál, a gyerekeid lesznek.
Talán semmi mást nem kellene ebbe a bejegyzésbe írnom, mint megismételjem a fenti mondatot tizenötször. Mindannyian tudjuk, milyen fontos a kemény munka, a karrierépítés, a sikerek elérése. Hosszú órákat töltünk az irodában, néha még hétvégén és ünnepnapokon is dolgozunk, hogy lépést tartsunk a határidőkkel, hogy előbbre jussunk, hogy biztosítsuk a családunk jólétét.
De néha meg kell állnunk és feltennünk magunknak a kérdést: mi az ára ennek a hajtásnak? Mit hagyunk ki, miről maradunk le, amíg a karrierünket építjük? És mi az, ami igazán számítani fog 20, 30, 40 év távlatából?
Az elvesztegetett percek
Minden egyes perc, amit a munkával töltünk, egy perc, amit nem töltünk a szeretteinkkel. Minden egyes vacsora, amit kihagyunk, minden egyes esti mese, amit nem olvasunk fel, minden egyes iskolai ünnepség, amiről lekésünk – ezek mind apró veszteségek, amik az idő múlásával összeadódnak.
Persze, néha muszáj túlórázni, néha vannak olyan projektek, amik extra erőfeszítést igényelnek. De ha ez válik a normálissá, ha ez lesz az alapértelmezett, akkor valami nagyon értékeset veszítünk el – az időt a családunkkal, a gyerekeinkkel.
„Senki sem mondta a halálos ágyán, hogy Bárcsak több időt töltöttem volna az irodában.” – Harold Kushner rabbi
Az egyensúly művészete
Minden család, minden helyzet más, nincs univerzális recept. De vannak stratégiák, amik segíthetnek megtalálni az egyensúlyt:
- Állíts fel határokat! Dönts olyan szabályokról, mint például „nem dolgozom hétvégén”, vagy „este 6 után nem nézem az emailjeimet”. És tartsd is be őket!
- Tervezz minőségi időt! Iktass be a naptáradba olyan időpontokat, amiket kizárólag a családodnak szentelsz, és kezeld őket ugyanolyan fontosként, mint egy üzleti találkozót!
- Légy jelen! Amikor a családoddal vagy, tényleg légy velük – tedd félre a telefont, hagyd a munkát az irodában, és fókuszálj a szeretteidre!
- Vonj be másokat is! Beszélj a partnereddel, a gyerekeiddel arról, hogyan tudnátok együtt kezelni a helyzetet! Kérj segítséget, oszd meg a terheket!
- Emlékeztesd magad a prioritásaidra! Helyezz el emlékeztetőket (fényképeket, jegyzeteket) a munkahelyeden, amik a szeretteidre emlékeztetnek, és segítenek perspektívában tartani a dolgokat!
Persze lesznek időszakok, amikor borulni fog az egyensúly, amikor több lesz a munka és kevesebb a családi idő. De ha az alapbeállítottságunk az, hogy a család az első, akkor mindig vissza fogunk tudni térni ehhez.
„Az a szeretet, amit a gyerekeidbe fektetsz, mindig vissza fog térni hozzád. Az a szeretet, amit a munkádba fektetsz, nem feltétlenül.”
A legnagyobb ajándék
Végső soron a legnagyobb ajándék, amit a gyerekeinknek adhatunk, nem a drága játékok, nem a luxus nyaralások, még csak nem is az elit iskolák. A legnagyobb ajándék az időnk, a figyelmünk, a jelenlétünk. Válaszd a szeretetet. Válaszd a családot. Tedd a valódi életet az első helyre.
GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK
De hát a munkám biztosítja a családom megélhetését. Nem tehetem meg, hogy kevesebbet dolgozom.
Természetesen a munkánk fontos, és szükség van rá a család fenntartásához. De gondoljuk végig, hol húzódnak a határaink! Van, ahol tudunk változtatni, például hatékonyabban beosztani az időnket, delegálni feladatokat, nemet mondani a nem életbevágó dolgokra. Az is sokat számít, ha a rendelkezésre álló szabadidőnket tényleg a családunknak szenteljük.
A gyerekeim már nagyok, kamaszok. Úgy tűnik, már nincs is annyira szükségük rám.
A kamaszoknak ugyanúgy szükségük van a szüleikre, csak máshogy, mint a kisebbeknek. Ebben a korban kulcsfontosságú, hogy legyenek olyan pillanatok, amikor igazán jelen vagyunk, érdeklődünk, meghallgatjuk őket. Lehet, hogy nem mindig mutatják ki, de a figyelmünk, a támogatásunk most is nagyon fontos számukra.
Egyedülálló szülő vagyok, nincs más, aki segítene. Hogyan találjam meg mégis az egyensúlyt?
Az egyedülálló szülőség hatalmas kihívás, és hatalmas erőt igényel. Ne félj segítséget kérni a családtól, barátoktól, szomszédoktól! Keress támogató közösségeket, csoportokat! És próbálj meg időt szakítani magadra is, akár csak pár percet naponta – ez is fontos ahhoz, hogy ki tudj tartani.
A párom szerint túl sokat dolgozom, de én ezt most fontosnak érzem a karrierem szempontjából. Mit tegyek?
Beszéljétek át őszintén a helyzetet, az érzéseiteket, szükségleteiteket! Próbáljatok kompromisszumot találni – lehet, hogy van olyan időszak, amikor tényleg több munkára van szükség, de ezt ellensúlyozhatjátok olyan időszakokkal, amikor több a családi idő. Az is fontos, hogy a párunk érezze: ő és a kapcsolatotok prioritás számunkra.
Mit tegyek, ha néha bűntudatom van, amiért nem töltök elég időt a gyerekeimmel?
A bűntudat természetes érzés, de nem segít se rajtad, se a családodon. Ahelyett, hogy ezen rágódnál, fókuszálj arra, amit tehetsz – légy igazán jelen, amikor együtt vagytok, szervezz különleges programokat, mutasd ki az érdeklődésedet, szeretetedet! Egy kis minőségi idő csodákat tehet.
Sikert és boldogságot: