Van az a fura, feszült pillanat, amikor már mindent tudsz, csak még semmit nem csinálsz. Mint amikor a futócipőd hetek óta a bejáratnál áll, te meg minden nap elsétálsz mellette, mintha ő lenne a hibás. Pedig nem ő az. Tudod, mi hiányzik? Az első bénácska, kicsit kényelmetlen, de felszabadító mozdulat.
És igen, hallottam már párszor: „De előbb még egy videót megnézek…”, „De még nem vagyok teljesen kész…”. Persze. Közben meg valaki más ugyanonnan indul, ahol te toporogsz, csak ő már túl van az első bukfencen. Olyan, mint amikor két ember ugyanolyan bringát vett, az egyik már el is esett vele, a másik meg még a fóliát se szedte le róla.
A halogatásnak van egy rafkós íze. Kényelmes, puha, mint egy túl nagy pulcsi. Csak közben észrevétlenül rád szárad. A Pinterest-edzéstervek nem izmosítanak. A századik inspiráló videó nem helyettesíti az első csapnivaló kísérletet. A kutatás addig hasznos, amíg nem válik búvóhellyé.
Az agyad pedig egy profi kibúvógyár. Tudja, milyen mondatokkal tartson vissza: „Majd holnap”, „Most nem alkalmas”, „Ha lesz több pénzem, időm, önbizalmam…”. Láttam már olyat, hogy valaki évekig ezek mögé menekült. Minden eszköze megvolt — kivéve a bátorságot, hogy rosszul kezdje el.
És igen: lesznek bénázások. Kinek nincsenek? A legrosszabb, ami történik, hogy tanulsz belőle. A legrosszabb, ami a halogatásból lesz, az a „bárcsak”. Sokkal élesebben tud fájni, mint egy elszúrt projekt.
A különleges eset-mítoszt meg felejtsd el. Nem vagy kivétel, én sem voltam, senki sem az. A különbség mindig csak az, ki az, aki a remegő gyomrával együtt is megnyomja az Entert.
Az élet nem lép fékre, csak mert te még gondolkodsz. A vonatok mennek tovább, akár fellépsz rájuk, akár nem. A „tökéletes pillanat” tényleg létezik, csak általában utólag jössz rá, hogy épp az volt, amikor végre elindultál.
Szóval mi legyen? Ne nagyot akarj. Egy mozdulat kell. Egy e-mail. Egy hívás. Egy első sor a blogodba. Egy edzés. Ha ma megteszel valamit, ami tegnap még nem létezett, már nyertél.
GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK
Mi van, ha még nem vagyok felkészülve?
Senki sem teljesen az. A legtöbb dolog menet közben áll össze. Indulj el 70%-kal, a maradék majd útközben csatlakozik.
Hogyan győzzem le a kezdés előtti félelmet?
Kicsinyítsd le a feladatot. Ne a hegyet nézd, csak a következő lépést. Egy hívás, egy mondat, egy apró döntés.
Mi van, ha elbukom?
Semmi drámai. A bukás általában csak jelzés: „Próbáld kicsit másképp.” Aki sokszor esik, sokszor tanul.
Mennyi kutatás az elég?
Ha már harmadszor futsz neki ugyanannak az infónak, akkor valószínűleg nem kutatsz — menekülsz. Ilyenkor kezdj el inkább kicsiben cselekedni.
Hogyan tartsam fenn a motivációt a kezdés után?
Ne rá építs. A rutin többet ér. A motiváció jön-megy, de a jól beállított, apró napi lépések szinte automatikusan visznek tovább.
Sikert és boldogságot: